Apás szülés véleményeket várok . Kinek volt bent? Én férjem mondta nem tudná végig nézni . Elfogadóm de jól esne és jó lenne ha ott lenne . 😕

Anyukám volt benn velem, a férjemet eleve nem is akartam, ő sem ragaszkodott a lehetőséghez.

Amitől viszont epeömlést kaptam: volt, aki rákérdezett, benn lesz-e apa, és amikor mondtam, hogy nem, ezerrel elkezdték tolni, hogy de az milyen fontos, meg mekkora élmény, meg ne csináljam már, hogy kihagyom belőle. (Ezek egyike egy kisgyerekesként elvált nő, másik meg egy olyan pasi, akiben egy szemernyivel sem lett több tisztelet a felesége iránt attól, hogy látta szülni. No comment.)

Én nem vagyok híve az apás szülésnek, de ettől még értem, ha valaki úgy érzi, ez neki jó lenne, csak senki ne akarja kötelezővé tenni senki számára.

Mondjuk el is hiszem,hogy jól esne ha ott lenne.

Nem kötelező természetesen ,de azért az valahol borzalmas,hogy a legnehezebb pillanatokban hagyja magára a férje az embert ,mert "nem bírja" .. mit? nem neki fáj :D és nem kell premier plánban nézni,én még nőként sem tenném.

Ugyanakkor az sem jó,ha győzködöd ,nem lehet ezt erőltetni . Szerintem csak reménykedj benne,hátha meggondolja magát .Nekem ez olyan lett volna,mintha cserbenhagyna a férjem, pedig nem nagy kérés bent ülni egy szobában ,fájások,szenvedés,és kiszolgáltatottság nélkül,amin a nők mind keresztülmennek. Persze természetes dolog,és ki lehet bírni,nem sajnáltatni akarom magam ,csak na .. :D

"de azért az valahol borzalmas,hogy a legnehezebb pillanatokban hagyja magára a férje az embert ,mert "nem bírja" .. mit? nem neki fáj :D és nem kell premier plánban nézni"

Valahol jogos, amit írsz, viszont a nem neki fáj dologról csak annyit: engem például sokkal jobban megviselt lelkileg a szomszéd szobában szülő nők jajveszékelését hallgatni, mint átélni a saját szülésemet. Fura dolog ez, mert azt hittem, nem bírom a fájdalmat, végül kiderült, hogy mások szenvedését sokkal rosszabbul bírom.

A másik, hogy én úgy emlékszem a saját szülésemre, hogy hát fájt, fájt, de tök izgalmas és érdekes élmény volt, anyám meg úgy, hogy nagyon szeretné elfelejteni (már hogy az én szülésemet, nem a sajátját...)