Szeretném megkerdezni azoktól akik császárral szültek, milyen maga az egész procedúra?

Az elsőnél indítottak toxémia miatt. Indítás előtt beöntést kaptam ( bélgyulladásos vagyok így ez marhára fájt) 7 órát vajúdtam keményen, burkot is repesztettek. A dokim kézzel is tágított (ez mocskosul fájt) majd 8.órában sietve toltak a műtőbe mert elakadt a lányom leesett a szívhang, a kissúlya miatt kifáradt.

Leállították a vajúdást, megkaptam a gerincérzéatelenítést ( ez picit kellemetlen, de volt már egy műtétem szóval pontosan tudtam milyen) megvárták amíg teljesen elzsibbadok feltették a katétert, majd onnan max azt éreztem hogy rángatják a hasam. 20 perc volt az egész procedura. Végig iszonyat éhes voltam. Utána rettentően fáztam remegtem. Este kaptam altatót nyugtatót mert lányomat elszállították másik város Pic osztályára, én több vért vesztettem mint kellett volna és még mindig magas volt a vérnyomásom. 18 óra eltelt mire lábra mertek állítani. Az első felállás pokoli de minél többet mozogsz annál jobb. Nem szabad elhagyni magad. Én másnap cica mosdottam 3.nap már zuhanyoztam gyors és hajat mostam.

A másodiknál automatikusan toltak a műtőbe fenyegető hegszétválás miatt. Itt is kaptam beöntést majd a vajúdóban feltették már a ketétert ( a nővér nem fonomkodott úgy belém vágta, hogy csillagokat láttam, alig birtam egyik ágyról a másikra átmászni vele, másnap derült ki, hogy az az idióta túl sok oldatot fecskendezett bele a lufiba hogy ne essen ki belőlem a ketéter. Ezért fájt annyira) megkaptam a gerincérzéstelenítést majd következett 2 órás műtét. Mint kiderült a heg elvékonyodott de minden más szarrá összenőtt a vastagbelem megtekeredett, petevezetékek összenőttek letapadtak a méhemetbki se tudták emelni a lányomat úgy nyomták ki. Itt a lámpában végig néztem ahogy "kibeleznek" sokszor már azt hittem a szívemet simogatják a gyomromban túrkálnak, nagyon kellemetlen volt, rosszul is lettem párszor. Itt kevésbé fáztam utána. Másnap könnyebben keltem fel, de délwlőtt bélgyulladást kaptam. Meg 1 hetet húztam rá a kórházban.

Összeségében hiába volt a 2.császárom komplikáltabb, komolyabb beavatkozás még is könnyebben épültem fel mint az elsőből.

Mindkétszer belső felszívódó varratot kívűl pedig ragasztást kaptam ( se varratok se kapocs se drain) majd erre rá egy sebtapaszt. A hegem szinte nem is látszik.

Az első szülésem hüvelyi volt. A másodiknál is erre készültünk.

Az orvosom indított ballonnal, volt burokrepesztés, oxi, kézzel tágítás, de fájás nem volt. Pár óra elteltével mentünk a műtőbe.

A műtőajtó elé volt kitolva a műtőasztal, már ott fel kellett feküdnöm, a műtősfiú betolt. Bent felültettek, amikor az anesztes beakarta szúrni a spinálist, de nem jól helyezkedtem, így a műtősfiú szemből nyomta lefelé a vállaimat. Nem volt kellemes a szúrás, de teljesen kibírható. Segítettek lefeküdni az ágyon, már akkor éreztem ahogy lent zsibbadok. Akkor tették fel a katétert, amikor már semmit nem éreztem. (Azt sem tudtam mikor csinálják)

Nem sokkal később felsírt a kislányom, mielőtt kiemelték éreztem ahogy rángatnak. Megmutatták, elvitték méregetni, pár perc múlva visszahozták egy puszira, aztán kint a műtő előtt megkapta a párom pár percre. Engem rendberaktak, kitoltak az őrzőbe, de akkor már úgy remegtem mint a kocsonya. Pár perc múlva a csecsemős nővérke behozta nekem, ott hagyta rajtam, de alig volt erőm fogni. Később megint visszahozta picit. 6 óra múlva felállítottak, 2 nővérke segített zuhanyozni, felöltözni, előtte kihúzták a katétert. Átbattyogtam a szobámba, kb 5 méterre volt, de azt hittem sosem érek át. :D A nővérke kipakolta a táskáimat, hogy ne kelljen hajolgatnom miatta, aztán ott is hagytak. Azt hittem kicsit tudok pihenni, épp leakartam valahogy feküdni, amikor a csecsemős megérkezett a kislányommal. Onnantól én láttam el, végig velem volt. Megmondom őszintén szerettem volna még pihenni, baromira fájt a sebem, nem gondoltam hogy egyből a felállítás után hozzák is a babát.

Nekem természetesen indult de sürgősségi császár lett.

A spinalis érzéstelenítéstől nagyon féltem illetve közvetlen előtte van egy lidokain injekció is. Viszont nem annyira vészes.

A műtét nyilván nem a legjobb, kellemetlen érzés de egytalan nem vészes. Nekem apa nem lehetett bent, másik szobában várta a picit akit ő foghatott meg először. (életem egyik legszebb látványa ahogy láttam az üvegen keresztül hogy a kezébe kapja). Utána nekem is behozták picit megsimogatni.

Műtét után volt aranyóra is illetve a szülésznő segített mellre tenni a babát. Utána külön voltunk amíg fel nem kelhettem (sajnos tovább is mert nem volt minden okés a kisfiammal de nem a császár miatt)

Az első felkelés piszkosul fájt. Ezt nem szépítem... Felállni, fürdeni és öltözni tartott vagy fél órán át. Plusz a katéter kivétele sem kellemes és napokig fájt pisilni.

Viszont utána minden nap sokkal jobb volt. Egy hét után volt varrat szedés és egyáltalán nem fájt már utána.

Őszintén azt mondom én rosszabbra számítottam. Fáj azt nem tagadom de rosszabbra számítottam.

Engem vérzés miatt osztályra vettek 40+6 naposan. Este elfolyott a magzatvíz és egy óra vajúdás után újra véreztem, így császár lett.

Bevittek az előkészítőbe, egy ápoló a hasamat borotválta, egy másik antibiotikumot szúrt be (korábbi, terhesség alatti fertőzés miatt). Közben megultrahangoztak, ezután helyezték fel a katétert, na az nagyon fájt és utána elviselhetetlen, folytonos pisilési ingerem volt. A katéterezés után át kellett totyogni a műtőbe, felülni az asztalra, előre hajolni és már szúrták is az emigrált, magát a szúrást nem éreztem, viszont mindkét térdembe beleszúrt egy mp-re egy villámcsapás szerű érzés. Aztán elfektettek, kikötöztek, kötöttek be infúziót, raktak rám vérnyomás mérőt és amikor már semmit nem éreztem megműtötték.

A műtét alatt nagyon fáztam és el-elálmosodtam, érzésre olyan volt, mintha az összes belső szervemet kiszedték volna belőlem. A megőrzőben rám jött a remegés és sokat kellett inni, kívántam is. 6 óra után egyedül keltem fel, de piszkosul fájt és pár napig csak ülve tudtam aludni. Aztán utána sokkal jobb lett.