Kinek hogy indult a szülés? Hogyan zajlott?

Elsőt indították 41+1 nem volt jó élmény, császár lett a vége.

Második két nappal a kiírás előtt született, elment a nyákdugó délben, fél óra múlva a magzatvíz, 16:45-kor meg is született ☺️

Az enyém objektíven horror volt, utólag tulelheto.

48 óra vajúdás ebből 14,5 a kórházban.

Két napig nem ettem, nem aludtam. 40+3-ra született.

Infuzio, antibiotikum.

Belekakilt a magzatvizbe, ez a burokrepesztesnel derült ki.

Nyakán a köldökzsinór, keze a feje mellett. Iszonyú nehéz volt kitolni, majdnem csaszar lett 2 nap után, mondtam hogy ennyire nem tol hatnak ki velem, végül sikerült de kellett gatmetszes is. Ezek után a lepény nem akart leválni majd a vérzés nem akart elállni. Majdnem toltak a műtőbe. A gyerek ment a PIC-re. Szuper volt mondhatom.

Oxitocint csak a kitolashoz kaptam, de nem fajt tőle jobban, csak sűrűbben lettek a fajasok.

A fajdalomra magára már nem tudok visszaemlékezni, csak hogy nagyon fajt, de annyira nem, mint hogy mondjak, ez a legnagyobb fájdalom. Van rosszabb. Ennek van értelme, eredménye, és amint megvan a baba el is múlik.

indítás előtti napon indult. már a kórházban feküdtem egy hete túlhordással. előtte 2 nappal kezdett a nyákdugó távozni. vasárnap reggel 8-tól indultak az enyhe 3-5 perces fájások, egy ujjnyi voltam, este 7-kor szintén, este 10-kor már eléggé fájt, nem tudtam megmaradni, de mint kiderült ez még semmi volt. Éjfélkor vittek le a szülőszobára 2 ujjnyival. Ott elkezdődött az igazi szenvedés. Kaptam beöntést, zuhanyozni kellett, de már annyira fájt, hogy a földön kötöttem ki. Nem hitték el nekem, hogy kb. abba se maradnak a fájások. Kb fél óra múlva 3 ujjnyi, burkot repesztettek, mentem a szülőágyra. Egy óra múlva már tolni kellett, azt éreztem. Az volt mindenek közül a "legjobb", mert akkor nem az elviselhetetlen fájdalomra koncentráltam, hanem a tolásra, és akkor szerintem nem is fájt, csak iszonyatosan erősen nyomtam lefelé, megkönnyebbülés volt. Másfél órás tolás után végül vákuummal szedték ki, úgy éreztem, hogy megölnek. Soha többet nem szülök természetesen. Ez a tapasztalatom.

Ép ésszel nem lehetett bírni. Olyan sokkos volt, hogy elfelejtettem a dokinak az arcát is, aki előtte egy hétig mindig jött vizitelni, és nála szültem. Nem emlékszem az arcára.

Nem volt érzéstelenítés.

Utána a varrásnál sem.

40+4.nap távozott a nyákdugó, 4 órával később kezdődtek a rendszertelen fájások. Délutánra 7 percesekkel bementünk a kórházba, de ott azt mondták ez még semmi, menjünk haza. Egész éjjel nem aludtam mert hol 10 percre, hol 5 percre jöttek a fájások. Hajnalban elmúlt, de emiatt annyira megijedtem hogy teljesen fel voltam pörögve, csak sétáltam otthon fel alá. Délután újra elkezdődött 7 percenként jöttek a fájások, mondtam hogy nem bírom tovább befekszek és punktum. A kórházban ismét haza akartak küldeni, de annyira fájt hogy nem tudtam felállni. Beraktak a vajúdóba, a férjem pedig hazaküldték, hogy itt még nem lesz semmi. Rámkötötték az nst-t és az oldalamon fekve kellett lennem, mert csak így nem hánytam minden fájástól. 2szer nyúltak fel méhszájat ellenőrizni, de semmit nem tágultam. Reggel 7kor szóltam a férjemnek hogy jöjjön vissza. 8kor bevittek a szülőszobába, kaptam edát. Bordásfalhoz állítottak, labdára ültettek de ilyenkor mindig leesett a szívhang ezért felfektettek az ágyra. Ott minden fájáskor egyik oldalamról a másikra kellett fordulnom..... Orvos és szülésznő is állandóan felnyúlt, kézzel tágított, brutálisan fájt az eda ellenére is. Délután elfogyott az eda és nem akartak újat adni. Még mindig csak 1 ujjnyit tágultam. Közben kiderült hogy zöld a magzatvíz, de csak antibiotikumot kötöttek be. Este már majdnem beleájultam a fájásokba és a kézi tágításba. Mikor egy fájásnál láttam mennyire leesik a kicsi szívhangja azonnal császárt követeltem. Fél óra múlva toltak a műtőbe, a kisbabám nem sírt fel. Hála az égnek nem lett semmi baja, egészséges. Engem egy komplikáció miatt 4 órán át műtöttek.

A második babámmal programozott császár volt, teljesen jó, nyugis műtét, nem volt 2 napig tartó kínzás, babám is felsírt, velem sem volt gond,utána is nagyon hamar felépültem.

Engem indítottak, terhességi cukor miatt nem hordhattam túl a babát.

Hétfő reggel 8-ra behívtak, de délután 2-ig csak várakoztunk. Utána megvizsgált az orvos, kaptam hálóinget, ellenőrizték a papírokat, felvettem a papucsomat és átkísértek az egyik szülőszobába. Mivel a vizsgálaton megállapították, hogy 1 ujjnyira már ki vagyok tágulva, csak 3 órányi oxitocint kaptam. Sajgó, jósló fájásaim lettek, illetve elfolyt a magzatvíz, de más nem történt. A hétfő éjszakát bent töltöttem az osztályon, kaptam antibiotikumot és mondták, hogy reggel 6-kor újabb adag oxit kapok.

Kedd reggel 5:30 körül ébresztettek, összekészültem, és mentem újra a szülőszobára. 6-kor bekötötték újra az oxitocint és a doktor úr 7-kor burkot repesztett. 7:30-kor indultak az egyre erősebb fájások, szerintem kb. 8-8:30-ig kaptam az oxit, de erre már nem emlékszem és 9:05-kor megszületett a kisfiam.

Utána egy kicsi gátvarrás, ágytálba pisilés (:

Nem volt rossz élmény, nagyon gördülékenynek éreztem a menetet. 🙂 Persze fájni fájt, de csak a burokrepesztés után voltak nagyon erősek a fájások.