Apuka egyáltalán nem érzi ezt az egészet én meg őt nem értem. Hogy lehet, hogy ennyire nem vagyunk összhangban? Ezzel mit lehet kezdeni?

Szia. 3x szültem. Az első fiam 12 óra vajúdás után lett meg. A férjem elment közben enni, meg vásárolgatni annyira unta a banánt.

2. Baba gyorsan jött, épp beért szülés előtt fél órával. Még mondta előtte telefonba, hogy nem siet, biztos úgyis megint sok idő lesz. Még jó, hogy erőszakoskodtam, hogy jöjjön befelé.

3. Baba, szintén spontán szülésre készültem. Már reggel óta vajúdtam a kórházban, hívtam többször a férjemet, eleinte hitegetett hogy jön, de aztán mégis mondta, hogy fontos munkája van, nem fog jönni.

Hát szarul esett nem kicsit. Végül sürg.császár lett, a babát elvitték tőlem, emiatt még nehezebb volt, hogy nem volt velem. A hormonoktól amúgy is nagyon érzékenyek vagyunk olyankor, hidd el, így másfél év távlatából, már nem érdekel, hogy Ott volt e vagy sem. :)

Szereti nagyon a kisfiát így is.

Hát tudod ők pasik. Nálunk amúgy mindennel ez van. Mondjam meg mi kell a szoptatáshoz és már szalad is erte a boltba. Mondjam meg milyen kaját vezetünk be most épp, és akkor csinalja a reggelit.

De 5 percet nem hallgatott semmilyen kiselőadasomat az aktuális iranyzatokról.

A porszivó modelleket meg 2 hétig nézegette youtube videokkal.

Más rugora járunk.

Amúgy Te menj el es ne hagyd elhitetni Magaddal, hogy nem fontos, a párodat alatta kérd meg vmi olyan munkára amit Te már nem bírsz. Pl ablaktisztítás.

Csatlakozom az előző válaszolókhoz, de téged is megértelek. Nyilván a nőknek mást jelent a szülés, pláne ha traumatikus volt az első. Bár én azt is gondolom, hogy ne a második szüléseddel akard feldolgozni az első kudarcot(? ha egy császár kudarcnak számít neked...). Ugyanis ha nem sikerül a VBAC, akkor a maradék életkedved is el fog menni, és még inkább traumának fogod megélni mindkét szülésedet.

Viszont megértem a párodat is. Apás szüléssel szültem pár hete, és szerintem is túl van misztifikálva. Nem leszek álszent, az ott léte egyfajta biztonságot nyújtott nekem, de ő úgy élte meg az egészet, hogy nem tudott érdemben segíteni, max próbált kicsit itatgatni meg fogni a kezemet. És emiatt a férjemnek volt traumatikus az egész, pedig ő akarta jobban és nagyon készült rá! Az egyetlen egy momentum, ami miatt mégis örült, hogy így látta a lányunkat azonnal, de ennyi, a vajúdás és szülés egy kötelező rossz volt neki (pedig nekem nem volt traumatikus, úgy alakult ahogy vártam).

A következő gyereknél nem 100%, hogy bejön velem, és eszem ágában sincs rákényszeríteni, ez kizárólag az ő döntése. A lányunkat imádja, de ehhez köze nincs a szülésnek, "csak" nagyon várt baba.

Igen tényleg, elég sokkoló férfiszemmel az érvelésed,.azt hiszem. Tudod, vannak ezek a szeretetnyelvek.

Lehet, szívesen megszereli a kazànt vagy muttudomén, de egyáltalán nem érthető számára, hogy mért abban látod a szerelmének bizonyítékat, hofy végigül-e Veled munka után egy szàmára irreleváns infókat tartalmazó tanfolyamot.

Ez a totál érzelmi és lelki közösség tipikusan női elvárás, de csak a regényekben szokott bejönni.