Apuka egyáltalán nem érzi ezt az egészet én meg őt nem értem. Hogy lehet, hogy ennyire nem vagyunk összhangban? Ezzel mit lehet kezdeni?

Biztos lepontoznak, de IGEN! Te vagy ennyire érzékeny. Ertem, hogy természetesen akarsz szülni, de nem ártana feldolgozni az első császárt, mert most is lehet az. És akkor mi lesz? En értelmesebbnek tartanám, ha ezen dolgoznál, mint a minden áron hüvelyi szulesen. Ami amúgy nem olyan fun. Szülni szar. Mindegy hogy szulsz. Lehet most elképzelsz valami rozsaszint de hidd el, arra van a legkisebb esélyed. A természetes szules is fájdalmas véres és kockázatos. Nálad meg még nagyobb is az esély az újabb császárra.

Ha meg a férjed nem akar bent lenni, ne eroltesd. Semmi jóra nem vezet. Inkább csináld újra anyukaddal. Nehogy erre menjen már rá a házasságotok.

Nezegesse az arcod és az fog neki örömet okozni, ez komoly?! Az enyém szules közben lőtt egy lesifotót az en arcomrol. Nincs az a férfi, aki örömet leli abban a tömény fajdalomban, ami az arcodob fog tükröződni. Max ha szadista vagy utal téged.

Az en ferjem véleménye az apas szulesrol: hat érdekes volt, kar lett volna kihagyni.

Érted? Érdekes. Nem csodálatos meg ezoterikus meg nyálasan nem tudom milyen amit te elvarsz a ferjedtol. A pasik nem így vannak összerakva és kész.

Túltolod...

Nem minden férfinek okoz eufórikus örömet, hogy bent van a szülőszobán. Soknak kifejezetten traumatikus.

Az sem egészséges, hogy a mostani szülésedre teszel fel mindent. Mi van, ha ez is császár lesz? Belegondoltál ebbe? Még az előzőt sem dolgoztad fel, előbb talán ezzel kellett volna foglalkozni.

A tanfolyamot nem is értem... Azért járjon veled tanfolyamra, hogy megtanulja nézni az arcod szülés közben?

Szerinten is tulreagalod, es azzal ertek egyet, hogy inkabb arra keszulj, hogy mi van, ha ez is császár lesz. Igy legalabb csak pozitiv dolog erhet.

Nekem huvelyi volt az elso, de alapbol ugy mentem oda, hogy nekem tok mindegy, mi lesz, csak a baba egeszseges legyen. Persze jobban szerettem volna a huvelyit, de 100%-ig az egeszseg volt a lenyeg. Most megint igy allok hozza, foleg, hogy kb egy perc nyugtom nem volt terhesseg alatt, mindig volt valamin idegeskedni.

Egyébként az első szülés teljesen komplikaciomentes volt, de semmi euforikus hangulatba nem kerultem miatta. Kijott a gyerek, egeszseges, orultem neki, de ennyi. Az egeszbol amugy semmire sem emlekszem, annyira fajt, 10 órát vajudtam, de kb 2 percnek tunik visszagondolva, annyi minden kiesik.

A ferjem bejott, nala ez kerdes sem volt, de megmondta, hogy igazabol tok tehetetlennek erzi ott magat, es nem nyugozi le a szules folyamata, szerinte inkabb undorito, mint szép (amugy orvos). Elvagta a koldokzsinort, de csak mert a nodoki a kezebe nyomta az ollot, ott sem tort ki zokogasba, meg azt mondta, olyan volt, mintha akarmi mast vagna, mindketten ugy voltunk vele, hogy hala az egnek, hogy mindkettonkkel minden ok.

Teljesen mindegy, hogy hogy szulsz, elhiszem, hogy neked fontos a huvelyi szules, mert valamiert vannak ilyen tipusu nok. De teljesen mindegy, hogy hogy jon ki az a gyerek, elcsepelt, de tenyleg az egeszseg a legfontosabb!

Es akiknek szép elmeny a szules, legyen az huvelyi vagy csaszar, tuti szivtak kozben valamit. :D

Mondom, engem semmi negativ elmeny nem elt, megse gondolok vissza ugy ra, hogy eletem legcsodalatosabb dolga volt.

Tamogathatna a ferjed, ha latja, hogy neked ez ennyire fontos, de az, hogy a tanfolyamra is elmenjen, szerintem minden szempontbol irrealis elvaras.

Látom a te agyadat is kimosták az alternatív vonalak. Nos, én 13 órás vajúdás után szültem pvn gátvédelemmel. Minden modern szó szíve-vágya. Álomszülésnek indult, de a kitolás elhúzódott. Volt előjel, a magzatvizem enyhén zöldes volt, de annyira dinamikusan ment a dolog az elején, hogy nem látták szükségét a császárnak. Csak a babám nem ment végig gond nélkül a szülőcsatornában (dacára annak, hogy nem volt nagy), elhúzódott az egész. Végül kínlódással, de megszületett a "vágyott úton".

Most múlt négyhetes, feszes az izomzata, kezdhetjük a Dévényt. Szopni nem tud emiatt, félig tápszeres (csak cumisüvegből eszik mennyiségeket). Naponta tízszer jut eszembe, hogy mi lett volna, ha a magzatvizet látva nem bízzák a testemre a dolgot és azonnal műtőbe tolnak (ahogy ismerősömmel megtették, ott nincs gond). Mert gondolkodás nélkül vágatnám fel magamat, ha tudom, hogy azzal ezt lehet megelőzhetjük.

A regenerációról meg annyit, hogy gátvédelem ide vagy oda, így négy héttel később is olyan tónusa van a végbélzáróizmomnak, hogy egy kisebb szülést majdnem minden nap átélek...

Szerintem nagyon tultolod, tulmisztifikalod, valószínűleg ezt így érzi a férjed is, ezért nem partner ebben. Gondolom sok 10ezret "legombolnak" ezeken az ezo szülésfelkeszitokon, amivel nem mindenki ért egyet.

Ennek ellenére kívánom, hogy úgy alakuljon, ahogy szeretnéd, viszont a legfontosabb, hogy azt is tanuld meg elfogadni, ahogy végül ténylegesen alakulnak a dolgok (nem csak a szülés) , és ne kudarcnak éld meg ha nem 100% olyan ahogy elképzeled, mert az mérgezi igazán a lelket ha az ember nem tudja elfogadni amin nem tud változtatni.