Mitől lehet trauma a szülés, és mikor jó/csodálatos élmény?

Szerintem traumának akkor éli meg az anyuka, amikor vagy úgy alakulnak a dolgok, amitől majdnem ott marad ő és/vagy a kisbabája, vagy egyszerűen az orvosi eljárás miatt kábé kierőszakolják a gyereket belőle. A szülések nem teljesen indokolt siettetése nem csak, hogy fájdalmasabbá és nehezebbé teszi az amúgy is fájdalmas és nehéz folyamatot, de az anyától is elveszi a lehetőséget, hogy nyugodtan, saját ütemében tudjon úszni az árral és fizikailag illetve mentálisan is rákészülni a szülés soron következő részére. Plusz ugye valamivel magyarázni kell a siettetést, és hát anyuka ilyen kiszolgáltatott helyzetben nyilván nem áll neki vitatkozni az orvosi véleménnyel, még ha egyébként nem is gondolja megalapozottnak, mert ugye "mi van, ha..". És ezt a szakemberek sokszor tényleg ki is használják (a második szülésemnél az orvos felajánlotta, hogy nyugodtan hozzák a papírt, hogy ők nem felelősek a baba esetleges sérüléseiért, amennyiben én visszautasítom az ajánlott beavatkozásokat. Hát köszi).

Szerintem akkor jó élmény egy szülés, ha alapvetően nem kellett beavatkozni az eredeti folyamatba. Hogy ez most egy programcsászár vagy természetes, háborítatlan szülés, az mellékes, de ha nagyjából olyasmi történik, amit a kismama várt, amire felkészült, mindenféle sürgetések és külön ijesztgetések nélkül, akkor jó élmény lehet. Persze akkor is fáj és nehéz, de azért egészen másképp éled meg, ha mindezt van időd feldolgozni és előre fel tudtál rá készülni. Egy életmentő császár vagy egy kikönyökléssel/vákuummal végződő indított szülés sokkal traumatikusabb bármilyen nyugodt folyamatnál. Szerintem.