Apás szülés pro és kontra? Kinek mi a tapasztalata?

Legjobb döntés volt hogy párom is bejött. Nagyon félt nem tudta mire számítson de igazából én sem tudtam. Mondtam neki nyugodtan kimehet ha majd nem birja de nem volt gond. Ő szolt az orvosoknak hogy jöjjenek mikor már tolófájásaim voltak. Vegig fogta a kezem, mondta hogyan vegyem a levegőt, bíztatott. Köldökzsinórt nem merte elvágni de nembaj. Ő is nagyon szép élménynek élte meg.

Függ attól mennyire érett a feladatra az apuka, én biztam benne hogy nem lesz semmi gond.

2x szültem.

Elsőn benn volt, másodikon nem.

Nekem a második megmondom őszintén kicsit jobb volt.

Hiába próbált segíteni, nem tudott. Szeretem, imádom. De tényleg. Ott viszont úgy éreztem, hogy csak nehezíti a dolgom.

Nekem még az ismeretségünknek viszonylag az elején megmondta a férjem, hogy nem szeretne apás szülést. Amikor terhes lettem, elmondta az érveit, hogy miért nem: leginkább azért, mert nem bírná nézni, hogy szenvedek, ha ezen nem tud komolyan változtatni. Elfogadtam az érveket, végül a nővérem jött be velem. Ő már többször szült, volt fogalma a dolgokról, ismerte a "másik oldalt" is. Nekem jó volt ez így. A nővéremmel egyébként bent volt a férje, de ő a munkája/végzettsége miatt EÜ terén elég otthonosan mozog, nem volt idegen számára a látvány és háttértudása is több volt.

Szerintem nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy jó-e vagy rossz. Az anyának jó, ha ott van mellette valaki (férj, rokon...) támasznak, de a férjnek kell tudnia, mit bír. Az egyik barátnőmé elájult szülés közben, így vele is kellett foglalkozni.

Ez tényleg egyénfüggő. Amikor én születtem, akkor bent volt apám, de ő világ életében az a típus volt, aki bírja az ilyeneket és higgadt tud maradni. De pl. párom azt mondta, hogy ha gyengének tűnik, akkor is vállalja, de ő nem szeretne bent lenni, mert valószínűleg nem bírná. Én ezt maximálisan megértem, nőként én se biztos, hogy bírnám más nő szülését, mert engem lelkileg akkor is kikészít a fájdalom látványa, ha egy vadidegent látok, nemhogy egy szerettemet. Egyébként meg sokszor az ilyen dolgok kívülről sokkolóbbak, mint annak átélni, aki benne van. Egy foghúzás is sokkoló lehet kívülről nézve, belülről meg túlélhető.

Szerintem a férfi annyit vállaljon, amennyit szeretne, a nő meg ne erőltesse. Ismerek olyat, ahol traumatikus volt. Ki lehet röhögni és le lehet nézni ezért a férfit, de szerintem annyira nem vicces...