Szülés olyan országban ahol nem beszélem a nyelvet. Bármi tapasztalat? Ha igen, akkor hogyan bántak vele? Kézzel lábbal mutogatás volt? Vagy igazából nem is fontos érteni, hogy mit mondanak?

Erdélyben nem egy olyan románnak született, tisztán román szülőkkel rendelkező ember van, aki bizony veszi a fáradságot és megtanul magyarul. Egyszerűen ha magyarok lakta településen szeretne élni a saját életét teszi ezzel könnyebbé.

Neked is a saját érdekedben kellett volna szlovákul megtanulni, nem azért, mert kötelező vagy nem kötelező az iskolában.

Én eü-s vagyok,de más területen. Ha jön olyan család,akik nem beszélik a nyelvet,de mondjuk még az angolt sem,akkor vagy tolmács vagy keresnek valakit a személyzetből,akik esetleg beszélik a nyelvet. Ha ez ügyeletbe történik akkor nyilván keresnek olyan személyt,de ha nincs például,mert ilyen is van,akkor mutogatás. De őszintén amikor csak a mutogatás marad 1-1 szóval,az borzasztó olyankor. :( Nem tudjuk mi történt,hol fáj,oké hogy mutat a hasára,de milyen a fájdalom,mióta tart,nem tudjuk van-e allergiája például,tehát semmit. Nagyon nagyon rossz mindkét félnek ilyenkor. De általában,ha az angol megy,akkor nagy baj nincs,mert azt sokan megértik,beszélik.

Itt nem játszik egyébként esetleg az angol?Azért azt elég sok helyen beszélik. Nem olvastam,lehet írtad valahol. De ha mondjuk annyira magyar terület,akkor a kórházba is beszélnek magyarul meg dolgoznak is,nem?

Elnézést, hogy nem a kérdésre válaszolok, de egy-két válaszoló alaposan kicsapta a biztosítékot az idióta okoskodásával. Én is szlovák állampolgár vagyok, itt születtem Szlovákiában, egy teljesen magyarlakta területen. Magyar tannyelvű iskolákba jártam, van szlovák nyelvből érettségim, értek szlovákul, de nem nagyon beszélem a nyelvet, mint ahogy a legtöbb helyzetemben lévő ember sem. Itt nem úgy tanítják a szlovákot, mint egy idegen nyelvet, hanem alapból úgy állnak hozzá, hogy a gyerek beszéli a nyelvet, holott nem. Nem a kommunikációra fektetik a hangsúlyt, hanem a nyelvtanra. Meg ezen a környéken (Csallóközben) mindenhol szinte magyar ügyintézés van.

Igaz én már évek óta Magyarországon élek, de ha otthon maradtam volna, akkor inkább kényszerből tanultam volna a szlovákot.

Szóval ne beszéljétek olyan dolgokról, amikről fogalmatok sincs. Így is nehéz a felvidéki magyarok élete, mert igazából nem tartozunk sehová sem.

Mi szülés előtt 1 hónappal költöztünk Németországba. Én középszinten beszélem a németet, a férjem anyanyelvi szinten az angolt.

Vajúdás közben amit mondtak nekem nagyjából ugyan felfogtam, és bólogatni tudtam, de biztosra mentek, és a férjemmel megbeszélték angolul a dolgokat.

A kitolási szakaszban viszont hozzám direkt nem szólt semmit a szülésznő, csak mutatta, hogy mély levegő, és amikor az egyik tolófájást csak “ellihegtük” akkor szólt a férjemnek, hogy szóljon, hogy ne nyomjak. Mondjuk azt pont értettem, de ennyi.

A helyedben azt csinálnám, hogy pár fontos szót aminek köze van a szüléshez “begyakorolnék” illetve azt is, hogy “nem beszélek szlovákul, csak magyarul” biztosan tudnak keríteni melléd olyan embert, aki tud magyarul.

Máskülönben pedig gyerek még bent nem maradt, meg tudod csinálni.

Esetleg érdeklődd meg a tolmácsot, illetve, hogy a párod bent lehet-e veled.

Ja, és velem ugyanolyan kedvesen/szépen bántak, mint a “helyiekkel”.

Nem voltak bunkók, sem lekezelőek, igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni.

Az egyik orvos még körbe is ment az osztályon megkérdezni, hogy van-e valaki, aki beszél magyarul :D nyilván nem volt, de megoldottuk a nyelvi akadályokat.

Én nem értem, mit papolnak itt egyesek arról, hogy miért nem tanult meg a kérdező szlovákul? Ez most tökre nem releváns, mert a szülésig nyilván nem fog már megtanulni, max pár szót. Nekem is megvan a véleményem (úgy általában a kérdésről, bár ítélkezni nem szeretnék mert sem a kérdezőt, sem a helyzetét nem ismerem).

Maximum akkor lehet ennek relevanciája, ha valaki azt írja, hogy a kórházi személyzet fog ítélkezni emiatt és erre számítson (de ez nincs így, legalábbis én sosem tapasztaltam vagy hallottam róla, épp ellenkezőleg, hogy maximálisan segítőkészek).

Gyerek bent nem marad, majd max nyomsz, ahogy bírsz, aztán ha nagyon kiabálnak, hogy “stop stop stop”, próbálod visszatartani.

Nézd meg legalább, hogy az alapszavak hogy vannak, hogy tudd, mikor mondják, hogy nyomjál.

Hát figyu, leírom, én mit láttam (tapasztalni szerencsére nem kellett).

Vidéki kórházban szült a nővérem, én voltam bent vele a szülőszobán. Ahol egy másik nő is szült éppen, egy függöny választotta el őket, ami jó párszor elcsúszott, így telibe láttam, a másik oldalon mi megy.

Kínai nő a férjével, a pasi beszélt magyarul, a nő nem. Az elején még próbálták tolmácsolni, hogy mi történik, mi fog történni, a férje is igyekezett mondani neki az anyanyelvükön, de nem nagyon ment a dolog, a szülésznő is mondta, hogy ez így borzalom, sokszor a magyar nőkkel is nehéz, hogy mindent úgy csináljanak, ahogy "kell" (értsd: gátvédelemnél elsóhajtani a fájást, oldalt vajúdni és nem visszafordulni, bármennyire is fáj úgy még jobban stb). Más tudatállapot, nehezebben fogod fel, amit hallasz, főleg, ha nem is érted az adott nyelvet.

Aztán annyit hallottam a hölgy orvosától, hogy "jól van, akkor kössük ki". Lábak kengyelbe szíjazva, az egyik orvos nyomta a hasát, a másik pedig lent ügyködött a szülésznővel, a nő szerencsétlen meg ordított, szerintem fel sem fogta, mi történik vele. A férje meg falfehéren állt...

Úgyhogy javaslom, olyat vigyél be magaddal, aki nem lesz rosszul.