Hogyan éreztétek magatokat lelkileg a szülés utáni első napokban?

Én a világ legboldogabb emberének éreztem magam :) Azóta is tart ez az állapot, most 14 hónapos a gyerkőc.

De tényleg nem volt semmi hangulatingadózásom, nem estem depresszióba.

Csak örültem annak a kis mócsingnak ott az ölemben és nem akartam elhinni, hogy az enyém, hogy egy családdá lettünk általa :)

Az elsőnél nagyon fura, azt sem tudtam mit csináljak a gyerekkel, sírtam is sokat, kusza volt minden.

Most a másodiknál sokkal jobb volt, nem tapasztaltam negatívat egyelőre (3 hete szültem).

Nagyjából ilyennek képzelem a függők első valódi betépését, amikor rákapnak a szerre. Azt a fajta földöntúli, boldog, lebegős boldogságot semmi mástól még nem éreztem.

Ezt persze beárnyékolta a kórházi tartózkodás kényelmetlensége, de otthon, a meghitt békességben teljes egészében átélhettem, zavartalanul. Imádtam :)

Na persze, ez csak az első szülésnél volt így :D A másodiknál a kórházi két éjszaka volt a legbékésebb és nyugodtabb, amikor tényleg át tudtam élni azt a boldog drogos érzést, utána otthon ez már nyilván nem tudott megvalósulni :D De én mindkét szülésem nagyon szerettem, gyorsak, könnyűek, eseménytelenek voltak, ezt a fajta átszellemülést, amit a szülés utáni néhány nap/hét jelentett, ezt bármikor újraélném. Kár, hogy előtte ott van a terhesség, utána meg a kisbabával járó nehézségek. De ha csak tisztán a szülésen múlna a dolog, akkor azt akár hetente is végigcsinálnám.

Én lelkileg szörnyen éreztem magam. A kórházban tartózkodást is nagyon rosszul viseltem, látogatási tilalom volt. Extra nagy fáradtság, depresszió szerű érzéssel kevergett bennem. Nem tekerném vissza az időt. Pár hét után elmúlt ez a negatív érzés.

Függ attól is kinek hogyan alakul a szülés, nálunk komplikációk voltak amit nehéz volt feldolgoznom.