Aki az első és második babáját is császárral szülte volt különbség a kettő között?

Az első sürgősségi volt a 36. hétben Toxémia miatt,altattak.

A műtét így ,,kimaradt,,a fájdalom pedig eltörpült a kemény tények mellett,hogy nem biztos hogy megmarad a Kislányunk....így aztán első császár-szülésem nagyon negatív érzelmeket hagyott bennem.

Jött a második,programozott volt,szintén Toxémia miatt de már a 38. hétben.Érzéstelenítve voltam...egy darabig!! Amíg el nem ment a zsibbasztó hatása kb. a műtét felénél. :O Nem kívánom senkinek amit átéltem! Gyorsan be is altattak.A Fiunk egészségesen jött a világra,nem kellett heteket bent lennünk,ez így szép is lett volna..ha az a műtéti baki ne lett volna.Így aztán,most a 3. császár előtt 3-4 héttel kellő kép teli a gatya!!!! Vacillálok mi legyen.Kérjek altatást? És ne én legyek az első aki hallja felsírni a Kisfiunkat? :( Vagy kockáztassak? Éljem át megint azt az iszonyatos fájdalmat,és traumát? :( Mert hogy ugye senki nem garantálja,hogy nem-e megint így járok.Még nem döntöttem...

Kedves harmadik,hirtelen elmúlt az érzéstelenítő hatása vagy fokozatosan?

Én a helyedben nem az altatás választanám,az előttem írónak igaza van.Itt az ideje egy pozitív császárnak is!

Egy pillanat alatt kiment belőlem.Egyik percben még f@sza volt minden, a másikban meg jött a fájdalom.Elkezdtem jajgatni,megkérdezték,hogy fájdalmat érzek? Bólogattam meg bőgtem mint egy szaros gyerek,és jött a maszk..alvás.

Amikor ébresztettek még ugye a műtőben,az a friss műtét utáni erős fájdalom,nah az valami ,,fantasztikus,, volt.

A férjem kint a folyosón csak pislogott ijedten,hogy most miért sírok...?? Levittek a szobámba,ott még csináltak egy tesztet,vajon igazat mondok-e.Megkértek,hogy amikor tesz át a műtős fiú,húzzam már fel a lábaimat,erre én felhúztam.Ha ugye el lettem volna zsibbadva kvázi rohadtul nem tudtam volna megmoccanni. :( Csak összenéztek,és kiviharoztak a szobából.Jött egy nővér,mondtam neki,azonnal szúrjon belém fájdalom csillapítót,mert beledöglök.