Hogyan győzzem le a 2. szüléstől és a gyermekágyas időszaktól való félelmemet?

Erőltetni nem tudod, az idő fog segíteni! Még korai ezen gondolkodnod!

Én 6 hónappal szülés után el se tudtam volna képzelni, hogy újra végig csináljam, de mikor a fiam 14 hós lett már vágytam az újabb gyerekre! Ekkor tudtam,hogy lelkileg és fizikailag is kész vagyok rá! Most vagyok 16 hetes! :)

Szia, Sorstárs! No, itt az én történetem: első babámmal nehéz volt a várandósság, és nagyon nehezen szültem (15 óra), baromira fájt is, utána 7 hétig véreztem, depis is lettem eléggé a tehetetlenség és a bezártság miatt, nem tudtam szoptatni egyáltalán, szóval padlót fogtam rendesen. Aztán nálunk is téma lett a második, és hallani sem akartam róla. A férjem rám bízta hála Istennek, én pedig azt mondtam, hogy akkor jöhet csak, ha már tényleg nagyon vágyom rá. Sokáig ment ez a párbeszéd: "Na? Hogy érzed?" - "Nem, még nem, egy frászt." Aztán, amikor egy éves lett a gyermekünk, és eljött újra a tavasz, újra lett kedvem a szexhez (merthogy addig nem ment a dolog), és ez valahogy meghozta az erőt, a kedvet a másodikhoz. Egyszer csak úgy ébredtem, hogy "oké, jöhet".

Persze paráztam rendesen, amikor megláttam a két csíkot...no de arra gondoltam, hogy milyen jó lesz a nagynak is, lesz kivel játszani, én pedig kapok új esélyt, hogy ezúttal jól éljem meg a szülést és ami utána jön, mert az sem tart soká. Sokkal nagyobb önbizalommal éltem meg a második várandósságot, hiszen ekkor már ismerősek voltak a vizsgálatok, no és a pelenkázástól sem volt halálfélelmem, vagy attól, hogy elejtem. A második szülés előtt még egész nap a nagyfiamat emelgettem be a hintába, aztán ki - sajnos nem tehettem meg, hogy pihenek, pedig veszélyeztetettnek minősítettek, mivel az elsővel az voltam. De nagy bizalommal igyekeztem helytállni. Aztán jött az a vicces délután: egy barátnőmnél voltam vendégségben, és éreztem olyan furcsa jósló dolgokat...akkor tudtam meg, hogy az milyen, mert a nagyfiam nem jósolgatott, ő kapásból nagyokat fájt...aztán hazamentem, és éjfél felé azt éreztem: "hm...mintha erősödne...de olyan összevissza...á, megnézetem azért." Bementem a kórházba, ez volt fél 1-kor, és negyed 3-ra kibújt a kis rakéta. Az elsővel 15 óra volt, a másodikkal 2 se, na és utána a nagy boldogság, mert már nem féltem, tudtam, mit kell csinálnom, tudtam, milyen az a nemalvás - így hát átadtam magam annak, hogy megéljem az egészet örömmel. Hogy aggódás helyett merjek örülni. Tudtam is szoptatni kemény 2 hónapig :-) (Wow...)

No, ez jó hosszú lett, de csak azért, hogy lásd, másodjára tényleg minden jobb, a tested is gyakorlottabban reagál. Ne félj, ha babát kapsz, lesz hozzá erőd is, meg a szívedben kitartás, önbizalom és szeretet! Bízz Magadban!!!

Én most a harmadikra próbálom magam elszánni...csak még előtte fogynom kéne, mert túlsúllyal nem lenne jó indítani...drukkolok neked így ismeretlenül is!!!

A mi elsőnk azért elég rémes volt: korai burokrepedés (31. héten) miatt három nap aszalódás a szülőszobán, fél nap vajúdás indítást követően, szívhang-eltűnés miatt sürgősségi császár (ahonnan kérdéses volt, hogy ki jön ki élve), majd hetek a koraszülött-osztályon. A babám most fél éves, de remélem, jövő szeptemberben a 38. héten, problémamentes terhességet és szülést követően megszületik a tesó. :)

Mi arra jutottunk, hogy most vagy soha. Később már nem biztos hogy lenne merszem belevágni.

Szóval csak pozitívan. És még valami: sokat-sokat beszélni a történtekről a pároddal. Hidd el, sokat segít.

Ebből is látszik, hogy korai még a másodikon gondolkoznotok :) Nekem a szüléssel nem volt gondom, gátvédemmel szültem, viszonylag gyorsan meg is lett. De: a fiam egy folyton ordító baba volt :( Totál ideg voltam állandóan, 11 hónapos koráig folyamatosan, minden evés után kb 10-15x bukott! Nem tudott tőle aludni, napi 2* fél órának már örülhettem napközben. Reggelente 9kor már mindketten a 3. garnitúra ruhában voltunk, esténként napi 15-20 előkét mostam kézzel és szárítgattam a radiátoron, amikor végre elaludt. Meséljek még? :D

Most 19 hónapos. 13 hónapos volt, amikor úgy éreztem, jöhet a következő :) Egyből összejött, 25 hetes km vagyok. Bár utána jött még csak a rettenetes rámolós időszak, meg most nőnek az utolsó rágófogak, hisztizik sokszor ezerrel, mégis sokkal könnyebb vele, mint az elején. Már látni, hogy egy kis ember lesz belőle, nem csak egy ordító csomag :)Szóval IDŐ! Csak akkor vágj bele, ha már Te magad is vágysz rá ;)