Olyan rettentő dolgokat olvasok itt, hogy úgy érzem én soha nem lennék képes szülni. Miért van ez a sok következmény?

Hát én nem szeretnék császárt! Lehet, hogy a vajúdástól megkímél, de nekem nem hiányzik hogy átvágják a hasamat...

2009-ben szültem, nem volt könnyű, mert nagyon elhúzódott, igen volt a végén gátmetszés de nem fájt mint ahogy a varrás sem... Aranyerem lett de szépen el is múlt...

Közhely, de csak az tudja aki szült már, hogy minden fájdalom megszűnik ahogy a hasadra teszik a picit, te leszel a legboldogabb ember a világon!

Októberben újra szülök és már nagyon várom hogy újra átélhessem a csodát! :)

Azért olvasol ennyi durva dolgot ezen az oldalon, mert leginkább az a kisebb réteg ír ide, akinek ilyen jellegű gondjai voltak, vagy ilyesmitől tart.

De nem ez az általános. A várandósság, szülés természetes folyamat, vannak nagyon szép részei. Nem áltatlak azzal, hogy fájdalommentes, szerintem ezt te sem várod el, de átélhető, és tényleg megfeledkezel róla, amikor megszületik a baba. Attól sem kell tartanod, hogy maradandó károsodás érne.

Nem hiszek a "kényelmi" császárban. Mégiscsak hasi műtét, nyilván nem könnyű a lábadozás sem. De vannak más alternatívák is, kérhetsz pl. EDÁ-t, amivel tényleg fájdalommentessé tehető a szülés, mégis megmarad számodra az élmény. Ezt én is csak hírből ismerem, pedig 4 gyereket szültem, mindet simán.

Az hogy a párod most hogyan érez az együttszüléssel kapcsolatban, nem mérvadó. Százszor meggondolhatja magát. De itt is vannak alternatív megoldások. Lehet, hogy első körben csak arra kellene rábeszélned, hogy a vajúdás során maradjon melletted, a szülésnél kimehet. Aztán hátha ott ragad. De magaddal vihetsz közeli barátnőt is, vagy fogadhatsz dúlát, aki aktív segítséged lesz.

Én úgy érzem, egyelőre még nem vagy felkészülve a gyerekvállalásra. Ez nem baj, bőven van időd rá.

Te tudod mi az az aranyér egyáltalán, hogy azt hiszed megmaradhat egész életedre? Mert szerintem nem tudod!!!

Érdekel?

Nézd, én férfi vagyok, kisgyermekneveléssel foglalkozom, de néhány megnyugtató választ, melyek a szakemberek és a már szülésen túl levő anyák szájából hangzott el, pár gondolatot leírok:

A beöntés olykor ,és elsőre kellemetlen lehet esetleg, de egyébként egészséges és kellemes dolog, szüléskor meg ajánlatos, nehogy ráürítsen a szülő nő a csecsemőre. ;)

Meglep, hogy épp a természetes úton való szüléstől félsz, miközben a császármetszést tekinted a kevésbé fájdalmas eljárásnak, bár tiszteletben tartom érzelmeidet, előítéletedet a téma kapcsán. Az logikus, hogy a hüvelyi szülés során az erős feszítés fájdalmasabb, de gátmetszés esetén nyilván a szülés UTÁN leHETnek fájdalmaid és nem órákra mint a vajúdás alkalmával, hanem minimum hetekre. (Nem garantált, de lehet!) Nem beszélve a gátmetszés okozta hegesedésről (közérzetre, nemi életre kellemetlen hatás), na és az aranyér, amitől tartasz, előfordulhat a gátmetszés, vagy a császár következtében is. Tehát lehet kérni, de neked is, sőt, a babádnak is jobb lesz a természetes úton való szülés; hát nem az a természetes? ;)

Az szülész úgy is tudni fogja, ha már nem tartható fenn a hüvelyi szülés folyamata és gátmetszést kell alkalmazni, vagy végső esetben császárt. A gond inkább az, hogy a szülészek túl gyakran alkalmaznak gátmetszést, sőt , sajnos császármetszést is, amikor nem feltétlenül lenne szükséges, és azért teszik ilyenkor ,mert kényelmes megoldás számukra is. (Az esetben megértem őket, ha az anya kéri, bár helyesebb, ha meggyőzik az anyát, hogy csak végső esetben szükségesek a fent említettek.)

A születendő gyermekedre nézve egy kis gyermekpszichológia: az úgynevezett coping (magyarul megküzdés) folyamatát rendkívül fontos átélnie a születő babának (gátmetszés során ez részben, császármetszéskor egyáltalán nem következik be), bár nem lesz feltétlenül akarat gyenge gyermek, ill. felnőtt, ha ezt alig, vagy egyáltalán nem éli át, mindenesetre jelentősen megnő erre az esély. A coping az a folyamat, amikor a baba megküzd a hüvely feszülésével és az abban való kifelé préselődéssel, tehát ez számára egyfajta küzdelem és fájdalom, de szinte mindig a pozitív oldala, haszna (edződés) marad meg inkább a felnövő gyermekben, kivéve, ha testi kár érte, ha túl szűk volt a szülőcsatorna és szükséges lett volna a gátmetszés, akár császár, ami elmaradt, és a baba esetleg némi torzulást szenvedett , pl. deformált fej. Bár ez esetben is meg volt a coping haszna, de ekkor lehet, hogy legalább annyi pszichés és/vagy testi kár is érte, tehát ilyen gyanu esetén tudnia kell a szülésznek, hogy gátmetszést alkalmazzon, vagy végső esetben császárt.

Pusztán császártól, gátmetszéstől nem szokott maradandó károsodás keletkezni, csak akkor van ilyesmire esély, ha a szülész nem tartotta be a szükséges intézkedéseket (kellő higiénia, nem megfelelően kivitelezett eljárást, súlyos műhiba).

Általában nem érdemes erőltetni az életben semmit, mert legfeljebb látszateredményt lehet elérni ezáltal

Nem a hüvelyi szülést értem ez alatt (az legfeljebb erölKÖDés ;) , ami szükséges és hasznos), hanem arra utalok, hogy párodat nem sikerült rávenned arra, hogy legyen jelen majdani szüléseden. Tehát ha nem akar apás szülést ,akkor tartsd tiszteletben nála. :) (Én szeretnék majd, ha így alakulnak a dolgok. :) )

Nem!

Attól még hogy képet láttál, nem tudod mi az, és mitől van...ugye?