Borzasztóan félek a szüléstől, már ha rágondolok is az ájulás kerülget. Hasonló érzések voltak már bennetek? Ez egy idő után elmúlik?

Nyugi! Majd elmúlik:) Kb. én is így voltam, szerettem volna gyereket, de a nőgyógyászati vizsgálat gondolatától is rettegtem. Aztán panaszom volt és muszáj volt elmennem, túléltem.

Aztán kiderült, hogy terhes vagyok, de nem maradt meg sajnos, de a műtéten átkellett esnem. Barátnőm nem is akart róla hallani mert hogy neki ez brutál.

Bár tudom egy szülés ehhez nem hasonlítható, de 21 évesen nekem ez is nagy dolog volt, főleg, hogy kb így voltam mint te. Szerintem lelkileg is készen kell lenni a szülésre, ha eljön az ideje te is az leszel, és az az öröm amit a leendő újszülötted ad majd, az kárpótolja a fájdalmat.

Nem tudom, hogy kinőhető e, mert nekem egy barátnőm olyan, hogy nem bírja a vért, de annyira nem, hogy még beszélni sem lehet róla, még azt sem mesélhetem el neki, hogy a gyerekkel vérvételen voltunk, mert ha már meghallja a szót, kész van :( na ő sajna ezt nem nőtte ki, már 35 éves, de még mindig ilyen (nincs gyereke)

Én meg pont az ellenkezője vagyok, ha hagyták volna, lehet a saját császáromat is végignézem :)

Szerintem ha a babád majd ott lesz a pocakodban, máshogy fogod látni, mert akkor már nem te leszel a legfontosabb, hanem ő, és hogy vele minden rendben legyen, és ezért az ember akkora áldozatot is képes hozni, amit előtte sosem gondolt volna.

kinőhető!És mégis mikor?

Valahogy én már a végén járok, de még most sem merek belegondolni, hogy milyen a szülés,hallani meg nem is akarom,mert irtózatosan félek.

A legjobban pedig attól félek, hogy megfogok halni. Mindig arra gondolok, hogy elvérzek, vagy az orvos majd hibázik.

A terhesség legvégén termelődik a relaxin nevű hormon, ami hatására haláli nyugalommal fogod várni, hogy mikor megyünk már szülni. Még a kórházba vonuláskor is csak röhögtünk és örömködtünk (nem tudtam akkor még, mi vár rám...), valahogy örülsz már, hogy esemény van.

Vagy valaki nem így volt?

Szia!

Én a 39. hétbe léptem most, eddig nem igazán féltem a szüléstől, azonban most hogy már itt vagyunk a kapuban, elkapott egy kicsit a félsz. Kedves utolsó! Én nagyon várom már ezt a relaxin nevű hormont, erről még nem hallottam, de nálam még tuti nem termelődik:-)))))))))))

Sokat utána olvastam, de mivel minden szülés más, nem lehet rá teljesen felkészülni. Igazán azt hiszem csak az ismeretlentől félek, de teljesen megbízom a dokimban, tudom, hogy jó kezekben leszek. Engem ez nyugtat meg a legjobban. Rémtörténeteket mindig fogsz hallani, de mivel mindenki máshogy éli meg, ezért lehet, hogy ami másnak borzasztó, azt te sokkal jobban viseled majd. Én már alig várom, hogy már lássam élőben is a pindurkám arcát, és ez mindent el fog felejtetni...