Nagyon fáj a szülés? Ugye megéri annyit szenvedni? Ti hogy készültetek rá? Milyen volt maga a szülés? Hogy tettétek könnyebbé? Párotok/Édesanyátok/Anyósotók/Testvéretek/Barátnőtö k, valaki bent volt veletek? Ők mit csináltak?

persze hogy megéri szenvedni! a kisbabádért! akármennyit! az életemet adnám érte!

én az edáig éreztem a fájásokat, de nem volt annyira vészes, mint amire számítottam

apa bent volt, de aztán engem megcsászároztak

8 órát próbálkoztunk a sima szüléssel, de leesett a szívhangja, így megműtöttek, meg nagy baba volt, 4 kiló felett ,így nem is bántam a császárt

32 évesen szültem, kisfiam van

27 évesen szültem a kislányomat. Én 163 centi, 52 kilós vagyok (terhesség előtt), a lányom óriási volt: 4020 gr, 57 cm.

Én nem is akartam elhinni, mert ennek ellenére nem volt olya brutálisan nehéz szülés, nem repedtem, csak a gátmetszést kellett összevarrni.

Programszültem, mert már 1 hete nyitott volt a méhszájam. 4 cm-es méhszájnál repesztettek burkot, onnantól jöttek a fájások. 4 óra múlva kötöttek be oxit, mert nem tágultam semmis sem (3 percesek voltak addig a fájások.) A fájások maradtak továbbra is 3 percesek, viszont 15 perc alatt eltűnt a méhszájam :)

1 óra múlva már a mellkasomon volt a kislányom :)

Így burokrepesztéstől 5 és fél óra volt minden. (A kitolás nálam elhúzódott, mert nem nyomtam mindig, amikor a doki mondta, mert nem éreztem elég erősnek a fájást; majd onnantól, hogy a dokira hallgattam, hamar kint volt a baba)

Apa végig velem volt, lelki támasz, vizet adott, megsimogatott, elkísért pisilni, nézte a magzat szívfrekvenciáját, akkor ő ment el szólni a szülésznőnek, ha kellett. És ő vágta el a köldökzsinórt. Amíg meg engem varrtak, meg átnéztek, addig ő dajkálta a kislányunkat.

Én nagyon pozitívat csalódtam a szülésben :) Sokkal rosszabbra számítottam. Persze, nagyon fáj, de most már, 16 hónappal később semmi rossz érzés nincs bennem, inkább szülök, mint hogy gyökérkezeltessem mondjuk a fogam :)

6 hét múlva jön a hugica, remélem, marad a pozitív élmény :)

Szia!

Én két és fél hete szültem, tehát még friss az egész.

Mindent megér az a nap. Akkor ott a világ legszebb dolga történik Veled.

Ettől független rettenetesen fájt (nem jól adták be az érzéstelenítőt, vagy nem tudom) könnyebbé tenni nem tudtam, max arra gondoltam, hogy minden perccel közelebb leszünk a Babánkhoz. Amikor kisuhant az Angyalkánk, a harmadik nyomásnál, akkor megszakadt minden fájdalom, valóban mintha elvágták volna. 50 cm és 3240 gramm volt.

Apa könnye patakokban ömlött, Kislányunk élete első perceit Apával tölthette. (Ő kísérte és fényképezett, amíg mérték, felöltöztették)

Egyébként éjfélre értünk a kórházba és reggel fél9-kor született meg a Baba. A vajúdás alatt is végig Velem volt a Párom, de igazán a kitolási szakaszban tudott segíteni. Azzal, hogy beszélt Hozzám, tartotta a fejem, szimplán, hogy ott volt. Akkor azt éreztem, hogy ha két lépést arrébb lép, összeomlok. Senki mást nem tudtam volna elképzelni, hogy azokban az órákban mellettem legyen.

A "házas élettel" sem lesz semmi gond, sokan pedig pont ettől félnek. Épp tegnap került szóba ez, hogy már mindketten szeretnénk... Pedig még három hét se telt el. :D Szóval kell még egy kis kitartás mindkettőnknek.

Ja, igen... 31 éves vagyok. A szülésre készülni nem tudtam, legfeljebb annyival, hogy lélekben erősítettem Magam, hogy hányan megcsinálták, kibírták, akkor igen is Nekünk is menni fog!

Azt hiszem mindenre válaszoltam. :)