Miért lesz valaki szülés után depressziós? A szülés miatt, a baba miatt, komplikéciók miatt vagy mi válthatja ki? Nektek volt?

Szia!

Én nem lettem depressziós, sőt talán mondhatom, hogy még boldogabb és kiegyensúlyozottabb vagyok mint azelőtt. Mondjuk nagyon jó babám van, nem sírós, az éjszakákat átalussza, egy tünemény.

Szerintem ami okozhatja:

- belegondol az anyuka, hogy most neki minden percét a babával kell tölteni, vége a gondtalan fiatal éveknek, most már ott egy új élet, amiről neki kell gondoskodnia, (a nagy felelősség) és ettől megijedhet

- a baba állandóan sír, nem tudja mivel megnyugtatni, ez is felőrölheti az anyuka idegeit, esetleg azt gondolhatja, hogy biztos azért sír a baba, mert ő vmt nem jól csinál

- ha nem tud szoptatni (Sajnos mostanában annyira nagy ez az anyatej-kampány (ami persze a legjobb a babának,de nélküle is fel lehet nőni), hogy akinek nem sikerül, sokan úgy néznek rá, mintha rosszat akarna a gyerekének, lenézik - ezt sajnos átéltem - mindenkinek az volt az első kérdése: És jól szopik a pici? és amikor mondtam, hogy sajnos nem szopott, és a fejés ellenére hamar elapadt a tejem, olyan lesajnálóan, megvetően néztek rám, mintha legalábbis azt mondtam volna, hogy egyáltalán nem adok neki enni.)

Nekem ennyi jutott eszembe.

6 hós kislány anyukája

Én se lettem, pedig számítottam rá.

Ettől függetlenül fura érzés volt, hogy "üres" a hasam.

még lehet oka:

- Hormonok (nekem szülés után bediliztek a hormonjaim, akkora lett a lábam, mintha "kitört volna, és utána kificamodott volna" (a férjem szerint), és érzelmileg is éreztem a hatását (de kórházba került a babám, így nem nagyon értem rá magammal foglalkozni, minden nap bejártam hozzá, foglalkoztam vele, próbáltam szoptatni, este pedig a férjemmel foglalkoztam, mert 10 év alatt, amióta együtt vagyunk sose sírt, csak amikor kórházba került a babánk. Egyszerűen nem volt időm belegondolni semmibe, ha bele tudok, lehet én is depresszióba esek)

- Elszakadás. Van,akit tényleg megvisel, hogy a babája már "kinnt van".

- Érzelmi sokk: jönnek a szülök, nagyszülők, barátok, és az anyuka nem tudja "megemészteni" a baba-csodát, mert annyi hatás éri ("és nehéz volt a szülés?" "jól vagytok?" "van elég tejed?" stb. mindez újra és újra és újra. (nálunk például ha mindezt nem kérdezték meg több tucatszor a nagyszülők, akkor egyszer se. és akkor még csak a nagyszülők, többi rokon, barát, stb még nem is)

- CSAK. Sok kicsi apróság együttvéve. Nem kívánja a szexet, nem tud ülni sem, nem tudja mit akar a baba, tönkrement az alakja, retteg, hogy elront valamit, odalett a régi élete, stb. Külön külön lehet, hogy nem viselné meg, de így egyben durva.

Nekem amikor gratuláltak, sose hárításból, de mindig mondtam,hogy a férjemnek is, mert mindent ketten csináltunk, a kezdetektől, és most is. (Ha nincs velem a szülőszobában, még nehezebb lett volna, rengeteget segített, és most is segít a babánál. Nagyon kellemesen meglepődtem, és nem is számítottam rá. Ha valakinek mindezt egyedül kell átélnie, vagy egyedül akar vele megbirkózni, hát, hatalmas dolog ez lelkileg, ha nem tudja az ember valakivel megosztani.

Szia,nekem valószínű az kezdett kialakulni,de szerencsére időben tettem ellene.

Azt vettem észre magamon,hogy a szülés utáni 2.nap nagyon kellett sírnom(akkor még ilyen meghatódottság,öröm)és ugye nem hagytak,mondván hogy ettől a baba is feszült lesz.Így nem sírtam sose...csak egy picit könnyeztem,de próbáltam visszafogni.A 2.babánál biztos kisírom magam rendesen,ui nekem jobb lett volna ha egyszer hagynak sírni....

A másik,mivel 1.baba,0 tapasztalat-még pelenkázni se tudtam,és sajnos nagyon hasfájós volt...ha én fogtam sírt,bezzeg ha apánál volt,sose.Ez frusztrált de nagyon!Mi az hogy az anyjánál nem érzi magát biztonságban?!Megtépázta kicsit az önbizalmam!!!

A 3.Hogy ugye egy picike baba mellett,aki 2óránként szopik nincs időd magadra,a lakásra,és már vagy x hónapja nem aludtam ki magam rendesen...és bezzeg apa mehet ugyanúgy mindig mindenhova.

Ráadásul a szoptatás miatt fogyózni sem lehet és maradt egy kis has rajtam,és a régi cuccok nem jönnek rám...kozmetikus,fodrászról csak álmodok...és még sorolhatnám.

A barátnők mind elmaradnak,mert már nem vagyok érdekes számukra,és címszó:nem akarnak zavarni-pedig ilyenkor nagyon is jó volna ha jönnének,és kicsit kikapcsolódhatnánk.

Az se mellékes,hogy a gátmetszés miatt sem éreztem magam igai nőnek......

és még mennyi minden kiválthatja?!?

DE:mindenhez pozitívan kell állni,kicsit soká tartott de rájöttem,és most sokkal könnyebb.Pl,annak is örülök,hogy szoptatni tudok,és nem stresszelem magam a fejés miatt.Vagy pl.örülök,ha kicsit jobb idő van és ki tudunk menni.És nagyon jól esik,mikor a kicsim csak rám nevet....