Hogyan zajlik le egy természetes úton való szülés, ill. császárral?

császár: egy vízszintes metszést ejtenek a hasad alján, és ott veszik ki a babát. Szülés után infúzióval kell mászkálnod egy ideig (legalábbis a kórházban sok császáros kismamánál ezt láttam). Nem tudom miért, rettegtem a császártól, a természetestől nem féltem, csodálkoztak is, milyen laza vagyok :D

természetes úton való szülés: vajúdási szakasz (engem ez jobban megviselt, mint a szülés, ilyenkor érdemes homeos bogyokat szedni, amik segítik a tágulást (nekem elhúzódó szülésem volt, 10 órát vajúdtam, 2 órán át szültem, elég durván hangzik, de ha a manómra nézek, hát minden pillanat megérte). A vajúdási szakaszban semmi sincs, csak ismétlődő fájdalmak. Aztán ha megfelelően ki vagy tágulva, akkor jön a "szülési szakasz", (nekem ilyenkor kötötték be az oxitoxinos infúziót, az epidurális érzéstelenítést már a vajúdáskor be kell adni). A szülési szakasz első szakaszán meg kell keresni, hogy jó a levegővétel, és amikor jönnek a tolófájások, akkor nyomni kell. Úgy, mintha kakilnál (nekem jött is egy kicsi :)), hogy ne a fejedbe menjen a nyomás, hanem le. A doki rásegít gátmetszéssel, ha úgy gondolja, illetve vákumozhatnak is.

Így visszagondolva a szülés már "könnyű" volt, a vajúdáshoz képest. (Mondtam a férjemnek, hogy úgy éreztem én meghalok, azt válaszolta úgy is néztem ki :))) Nagyon jó érzés, amikor "kicsúszik" a baba, hatalmas megkönnyebbülés, minden fájdalomnak vége, és végre végre megláthatod Őt is.

Előny-hátrányok (szerintem):

- A babát rögtön odaadják természetes szülésnél, és veled lehet két órán át ("aranyóra"), sajnos a császárnál ez nem él.

- Nem kellemes a természetes szülés, mondhatni ezerszer jobban fáj, mint a császár. Viszont a császárból van, aki lassabban regenerálódik.

- Császáros szülés után tudsz ülni :)) (Nekem kb 2 centis gátmetszésem volt, amit a szüléskor nem éreztem, viszont utána nagyon rossz volt).

- Állítólag a babának jobb a természetes szülés, hogy végigküzdi magát a dolgokon (pszihológiailag), szerintem az ilyen dolgokat lehetetlen bebizonyítani.

- Császáros szülés az "előre programozott", tehát amikorra kiírnak, akkor szülsz. A természetesnél is megindíthatják a szülést, de a császár az fix időpontos.

- Császárnál nem lehet benn a párod (ez volt az egyik fő ok, amiért rettegtem a császártól)

Én programozott császáros voltam. És apás szülés volt, tehát bent volt a párom velem. Ez roppant sokat segített. A műtét előtt adnak beöntést és borotválnak. Majd a műtőágyra ültetnek, a hátadat jóddal fertőtlenítik, s a gerincedbe adnak egy injekciót, amitől szépen lassan elérzéstelenedsz deréktól lefelé. Lefektetnek, s tesznek egy ponyvát a fejed elé, hogy ne lásd a műtétedet. S nem is tudsz róla, de már fel is vágták a pocidat. 5-10 percen belül kiemelik a babót, megmutatják, s apukával együtt elviszik megtisztogatják, megmérik, nézik, hogy egészséges-e. Téged pedig közben tovább műtenek. Kitisztítják a méhedet, majd összevarrnak. Ez kb. 30 perc. Utána hordágyon visznek fel az intenzívre, ahol 24 órás megfigyelés alatt tartanak. Gyakorlatilag pihenéssel töltöd itt az időt, és megtörténik az első zuhanyzás is. Utána további 4 napig tartózkodsz még az újszülött osztályon, ahol a babát már gondozhatod, s lábadozhatsz. A lábadozás elég szar. Nagyon húzódik a seb, alig bírsz mozogni, felállni, mosdani, DE napról-napra mindig egy picit jobb. :)

A sima szülésnél a vajúdás a nagy fájdalom, császárnál a lábadozás az irtó szar. Ki mit választ.

úgy tudom magyarországon nem lehet választani.nos én császárral szültem végül is,de elötte 12 óát vajúdtam.

egyébként szerintem a császár a rosszabb.fájdalmasabb.mert ha szülsz az akkor fáj,de a császár meg útána.szóval ígyse úgyse úszod meg a fájdalmat.kb.5 napig amíg a korházban vagy addig nagyon rossz,császi után.szinte semmit nem tudsz egyedül csinálni.szóval szerintem nagyon fáj,de kibírható,és a végeredmény csodálatos:)

Szia! Én természetesen szültem.

Bementem a kórházba CTG-re, de 2 ujjnyira nyitva volt a méhszájam, így burkot repesztettek. Azután bejöhetett a férjem is. 5 és fél órát vajúdtam, az eléggé fájt, néha megvizsgáltak a szülésznők.

Viszonylag gyorsan telt az idő, azért az utolsó 1-2 óra már húzós volt. Aztán jön a "kakilhatnék", pisilnem kellett, de már nem lehetett, így katéterrel oldották meg. Maga a szülés kb negyed óra volt, a végén gátmetszéssel, de a fiamat rögtön elvitték:(

Aztán jött a fekete leves. A méhszájam bezáródott, a méhlepény beragadt.. Kb fél órán át ráncigáltak, akkor kaptam érzéstelenítést. Az nagyon fájt... Végre megoldódott, akkor derült ki, hogy atónia történt (méhelgyengülés, általában fiataloknál és idősöknél fordul elő), akkor azt orvosolták, akkor már ordítani tudtam volna:(

Mire addig jutottak, hogy összevarrhatnak, már egy jó nagy vödörnyi vért vesztettem, elmosódott a világ, nagyon gyenge voltam. Aztán ha jól emlékszem, 3 infúziós palackot kaptam, és kitoltak a pihenőbe. Oda bejött anyukám is, és mutatott egy képet a kisfiamról. Akkor elsírtam magam és minden elmúlt:)

Aznap még fájt a felülés, de aztán le se lehetett lőni, itthon sem:))

Minden szülés más, mindegyik fáj, de egy közös, minden nő hamar "elfelejti" és határtalan boldogság tölti ki a helyét.

Egyébként az agy eltünteti annak a fájdalomnak az emlékét, ami túllépi a tűréshatárt, arra hamar csak halványan emlékszik az ember. :)