Csak a filmekben fordul elő, hogy szüléskor a nők haragszanak a párjukra, vagy ez az életben is így van?

Én nem haragudtam rá!Hiszen neki köszönhetem az a csodás 9 hónapot és hogy anyává válhattam.Azóta érzem úgy hogy kiteljesedett a kapcsolatunk és igazi család lettünk.

A szülési fájdalmakért nem a felelős, hanem a mi szervezetünk.

Én örültem hogy mellettem volt akkor is.

Imádom a férjemet,ő a mindenem..soha nem szeretem ennyire férfit,ezért is mentem hozzá.A kapcsolatunkat csak még szorosabbra fogta,még belsőségesebbé tette a magzat.

A filmek eltúlozzák a dolgot.A múltkor láttam egyet,ahol próbálták bemutatni a terhességet.Annyira pokolian állították be,és az egész szülés olyan volt,mintha egy kabaréban néztem volna végig.Szerintem most a filmgyártók rá fognak kapni a szülés témára,mert éppen divat lett ról beszélni.

Nemcsak filmekben fordul elő, de akivel előfordul, az sem haragszik igazán, csak esetelg kimerült és hirtelen kirobban belőle kontrollálatlanul a feszültség. Velem anyukám volt bent és kis híján elküldtem a p...ba, pedig semmit nem mondott, nem tett, csak épp egy papírzsepit nyújtott felém a homlokomat törölni, amikor úgy éreztem, hogy "most mindenki hagyjon békén!". Utólag nem is értem, de emlékszem rá, hogy végülis nem mondtam ki, csak kicsit durvábban intettem, hogy nem kell. A kimerültség okozhatta, meg az, hogy épp "befelé figyelős", magamba fordulós szakaszban voltam és már folyamatosak voltak a durva fájások, inkább az lehetett a baj, hogy nem nagyon tudtam már másra figyelni, és így képtelen voltam udvariasan azt mondani, hogy"köszönöm, nem kérem, most magamra tudok csak figyelni, ne zavarjanak". Nem haragudott meg érte, utólag jót mosolyogtunk rajta.

Mástól meg azt hallottam, hogy a párját küldte el melegebb éghajlatra, de nem vette ő sem komolyan.

Akkor és ott ha ilyet mondasz, nem veszi úgysem komolyan, tudja (látja) hogy nem neki szól, csak a feszültség, a fájdalom levezetése. űEseteleg előre meséld el neki az ilyen eseteket, hogy tudja majd, hogy ha ilyet mondasz, attól még nem haragszol :)

Könnyű szülést kívánok!

Ilyenkor nem haragszanak, csak egyszerűen fájdalmaik vannak, és néha még az is idegesítő lehet, hogy a másik hogyan pislog vagy miért hangosan veszi a levegőt. Bár én szüléskor nem ordítoztam senkivel, csak próbáltam megértetni az orvossal, hogy ha szerinte nem fog kijönni a baba magától, akkor ne kínozzon már, hanem vágjon, hiszen erről beszélt. Mondjuk lehet, hogy ezt elég határozottan mondtam neki (de még jó hogy nem hallgatott rám, mert simán meglett a baba, csak egy kicsit be kellett igazítani, és már jött is).

Mondjuk ne a filmeket vedd alapul, mert ott sokminden másnak tűnik, mint ahogy van. A filmekben általában úgy ordítanak a nők, mintha nyúznák őket, a valóságban azért nem mindenkinek ilyen fájdalmas (bár általánban jólesik, ha kiereszted a hangod), na meg ott öt perc alatt meg is van a baba, persze ez érthető, hiszen amúgy nagyon hosszú lenne a film, de a lényeg az,hogy ezek nem adnak reális képet.

Nekem még van 16 hetem a szülésig.

Veelm is bent lesz a párom,és így látalanban is tudom,hogy nagy szükségem lesz rá.

Őt szeretem a világon a legobban,nem akarom bántani.

Meg aztán szerintem Ő is szenved,mert a tehetlenségnél nincs rosszabb.

24 hetes kismami

Én nem haragudtam rá, hisz mindketten akartuk a babát és azért mert szeretjük egymást. Nem gondoltam arra,hogy az ő hibája,hogy nekem fájásaim vannak.

Viszont egyik rokonom mindenfélét mondott a férjére,mert nála így csapódott le a kimerültség,hogy kiadja magából és mivel csak a férj volt ott (a dokit mégse szídhatja) hát mondott fűt-fát.

Hű, úgy tűnik, én vagyok itt a fekete bárány. :-) Az első két szülésemnél semmit nem tudott szegény férjem úgy csinálni, hogy az nekem jó legyen. Amikor valami nagyon fáj, akkor ingelékeny az ember és kötekszik, mintha ez enyhítene bármin is. Amikor a harmadik gyerekünk született, útban a kórház felé azt mondtam neki: Lehet, hogy nagyon bunkó leszek veled, de ugye tudod, hogy imádlak???

És persze most is mindent "rosszul" csinált (ne ott maszírozd, ne szorítsd a kezem, nem ilyet kérek, ne oda állj.....), de megértő és csodálatos volt. :-)))

Én mióta babát várok, csak mégjobban szeretem a férjem! :) Ez egy nagyon erős kapocs az esetünkben szerintem. :) Viszont, biztos lesznek szituk a vajúdáskor, vagy a szülésnél, amikor megtépném! :))))) Lehet hogy ingerlékeny leszek, nem tudom. De mi már az építkezésnél is megbeszéltük, hogy "Bármennyire is bunkó vagyok veled vagy kiabálok, dühöngök, szeretlek ne feledd! -Oké, én is, jó?" :))))

Szóval nem tudom mi lesz. Mivel tök új lesz minden, mivel első szülésem lesz, lehet hogy nehezebb lesz, mert "rutintalan" leszek a legalapvetőbb dolgokban is... :)

33 hetes kismami