Hogyan tudom elérni, hogy programozott császárral szüljek?

1. Nem vajúdtok feleslegesen a császár előtt, mert EZ KELL A BABA TÜDEJÉNEK!!! Sokkal jobb, ha a császárt a fájáskeltés után csinálják az említett okból. Ha van idő erre, akkor így csinálják.

2. A természetes szülés amúgy is sokkal jobb a babának, nagyon sok minden miatt. Ezért "erőltetik" az orvosok.

3. A császárszülésnek a hiedelemmel ellentétben sokkal több a komplikációja.

Ezeket érdemes mérlegelni, mielőtt bármilyen kéréshez folyamodna a kismama a császárt illetően.

21.20-as vagyok.

Én benne vagyok ha csak 2-3 órát kell vajúdnom, azt még kibírom. Végül is ezt beszéltük meg a dokimmal vagyis nem így, hogy 2-3 órát de hogy valamennyi vajúdás után ha amúgy sem halad a dolog akkor kiveszi, nem fogja erőltetni. De azért a biztonság kedvéért majd megemlítem neki, hogy fáj egy kisit a hegem. :O

Én azt nem értem, hogy mit lehet azon nem érteni, hogy a hüvelyi szülés a legjobb a babának és a mamának is, és hogy minden valamire való orvosnak kutya kötelessége mérlegelni a kockázati tényezőket, és természetesen abban a pillanatban, amelyikben a akár a baba akár a mama veszélybe kerül császároz. De CSAK akkor, és nem feleslegesen.

Egy barátnőmet az első gyerekkel megcsászározták (farfekvés miatt), és utána még hármat szült hüvelyi úton, pedig kicsi volt a korkülönbség. Hányat szülhetett volna csak császárral?

A hasfal nem olyan mint egy cipzár, hogy kinyitom, ki a gyerek majd behúzom. Nagy hasi műtét, rengeteg kockázattal! Én örülök, hogy végre olyan dokikról hallok, akik nem császároznak alapból, csak azért, mert az első is az volt.

És emellett azt még elmondom, hogy semmi negatív véleményem nincs az anyukákról, akik császárral szülnek, szerintem ugyanúgy anyukák (nem attól lesz valaki anyuka, hogy hogyan szült, sőt, hogy szült-e egyáltalán), de amikor a kórházban láttam felépülni császáros anyukákat, akkor hálát adtam, hogy ezen nem kellett keresztül mennem, most várom a harmadikat, és bár még messze a szülés, néha eszembe jut, hogy csak nehogy császár legyen... (Pedig az egyik szülésem irtó komplikált volt)

off: a mióma ne indokolja a császárt, legalábbis önmagában biztos hogy nem, és a 37 év sem (a magas vérnyomás igen!)

Na bocsánat, nem hegyi beszédet akartam, de szerintem érdemes elgondolkodni, hogy miért is "olyan jó" a császár...

Eszemben sincs senkit megkövezni. Azt viszont nem értem, hogy miből gondolod, hogy a hüvelyi szülés nehezebb vagy rosszabb élmény?

Az érzést, amiről írsz, egyébként ismerem.

Mint írtam, az első szülésem komplikált volt. 26 óra vajúdás után (az utolsó két óra már a kitolás volt), az én babám szíve is lelassult, csak mivel már benne volt a szülőcsatornában, így nem császároztak, hanem sürgősségi gátmetszésem volt, oxitocint kaptam és a hasamra nyomott a doki, így egy fájásra kint volt a baba (ehhez egyébként helyiséget kellett váltani, mert az alternatív szobában semmilyen eszközük nincs, át vánszorogtam két fájás közt egy másik szülőszobára). A baba ahogy kicsusszant már vitték is a csecsemősök, oxigénezték, majd elvitték. Én meg ott feküdtem az ágyon, remegős sokkot kaptam, kérdeztem a dokitól, hogy mi van a kicsivel, mire ő formálisan azt mondta, hogy nem tudja, de lehet, hogy átviszik egy másik intézménybe, ha itt nem tudják ellátni, és én oda nem mehetek vele... Hát az egy necces fél óra volt, míg visszajöttek a csecsemősök és mondták, hogy minden rendben van vele, már csak melegítik az inkubátorban...

És mindehhez hozzá nem csak vágtak, hanem repedtem, szakadtam, aranyerem durván kijött, majd vadhús kinövésem lett a sebgyógyuláskor, összesen egy év kellett, mire rendbe jöttem (és már nem fájt a szex sem).

És mindezek dacára attól rettegek, hogy csak nehogy a hasamat kelljen felvágni.

Hála Istennek a második szülésem komplikációmentesen és gyorsan zajlott, gátvédelemmel (ahogy az elsőt is szerettem volna), csak az aranyerek szivatott, de az már csak így van...

Remélem a harmadik is így fog menni.

Azért kívánom, hogy úgy sikerüljön, ahogy szeretnéd!

Már írtam az előző oldalon.

Az első szülésem nekem is kapkodva előkészített császár volt, engem egy sima nst közben az asztalról kapartak fel és vittek azonnal a műtőbe. Szó szerint, mert az idegtől sokkot kaptam és nem bírtam felállni, menni, ... semmit csinálni. Ezt az érzést én sem kívánom senkinek. Végig azon kattogott az agyam, hogy él-e még a babám és egészséges lesz-e.

A 2. egyéb okok miatt programozott volt. Bekötötték az infúziót, vártunk egy kicsit és már toltak is. Nem vajúdtam, mert az orvosom mondta, hogy bár a babának jó lenne, nekem nem tenne jót. Lehet megköveztek érte, de nem bántam egy cseppet sem.