Mást sem hagytak pihenni/aludni szülés után?

Hát, tudjátok, érdekes kérdés ez.

A férjem orvos, én szülészeti klinikán vagyok pszichológus, rengeteg dolgot látok, és ha ez nem lenne elég, 6 hete szültem szintén bababarát kórházban.

Szép, hogy anyatigrisként írjuk, hogy nem paaszoljuk le a gyermeket a csecsemőosztályra. No de gondolkozzunk el egy picit - a rendszer alapelve a kötödéscentrikusság, az, hogy az anya-gyermek kapcsolat szempontjából az első néhány nap kritikus. Ez egy elmélet, semmi több. Érdemes azt is átgondolni, hogy több évtizeden át, többek között a mi anyáink nem is tudtak volna minket nem "lepasszolni", ahogy az egyik igen vehemens válaszoló fogalmazott. Szenvedett-e kárt a kapcsolatunk emiatt? Kétlem.

A bababarát kórház akkor bababarát, ha anyuka centrikus is. És nem egy sablon anyukát állít központba, hanem lehetőséget ad eltérő habitusú édesanyáknak eltérő döntést hozni. Tehát ha valaki vágyja, akkor töltse a Manójával az egész napot, amennyiben nem - legyen segítsége.

Számos anyuka rengeteg kárát látja a rendszernek. Nem ritka, hogy a baba éjjel-nappal sír, tej hiányában, nem kap pótlást (igen, nálunk nem kap, az enyém sem kapott de ez nem egyedülálló szituáció) - ennek egyenes következménye egy erős inkompetencia érzés, ami a tejtermelésnek, mint tudjuk, a legkevésbé sem jó. Ezek az érzetek egyébként igen könnyen vezetnek posztnatális depresszióhoz is.

Másik érdekes szempont (picit az én történetem miatt is említem ezt, hiszen így személyes tapasztalatot tudok írni), a császármetszés. Igen, van aki remekül regenerálódik belőle, de eltérőek vagyunk, nem csak testi jegyekben, hanem fiziológiás folyamatainkban is. Van anyuka, akit nagyon megvisel a műtét, aki nehezen mozog, akinek fáj, hogy folyton emelgetni kell a Manóját. Én is ilyen voltam. Egyetlen okból nem adtam le ilyenkor a babámat, ez pedig az volt, hogy ismertem a csecsemős nővéreket. Rájuk egy macskát sem bíznék.

Szövődményem is lett, ami a férjem szerint (és neki van tapasztalata...), manapság nem is ritka szövődmény. Sérv alakult ki a heg mellett, ismét műteni kell - ennek a császár utáni előfordulás a bababarát kórházak elterjedésével megsokszorozódott.

Sok mindenre jövünk rá, ami hasznos, de nem szabad a ló túloldalára esni - ugyanaz a szituáció az anyatejjel, mint a bababarát kórházzal. Az elsődleges, legfontosabb táplálék, de nem életet adó csodaszer, tápszerrel jelenleg tökéletesen pótolható.

Az első pár nap fontos kötődés szempontjából, de fontosabb egy kipihent, nyugodt, kompetens anyuka, aki megkapja a kórházban töltött napok alatt, amit szükségesnek érez. Jelenleg ez nem működik, és van annyi rálátásom, hogy kijelentsem, szerintem ez a rendszer rossz.

Nincs lehetőség döntésre, nincsenek benne különböző anyukák, csak szabvány van és muszáj van. Ebből lehet baj a későbbiekben. Nemcsak sérv, nemcsak fizikai gond. Rengeteg egyéb is.

Mindig az egyént kellene figyelni, az egyénre szabni a megoldást, ez itthon nem működik, a kórházak pedig sem nem bababarátok, de ettől még kevésbé mamabarátok.

Nem azért szülted, hogy lepasszoljad? Hát komolyan, akkor most 18 évig melletted fog ülni uborkásüvegben? Ha lóg a bele az embernek azért kérhet segítséget?

Hosszú vajúdás után éjfélkor császár, hát én speciel örültem, hogy csak kétóránként jöttek lázat meg vérnymomást mérni és csak reggel fél hatkor hozták a babát és nem adták azonnal oda.

Túlhordás miatt be kellett feküdnöm a kórházba, szombaton jött egy "új" kismama, aki nagyon sírt miután vége lett a látogatásnak., ezért beszélgetni kezdtem vele, 11 órakor feküdtem le aludni, éjfélkor felébredtem, mert megindult a szülés, este 19,13-kor lett meg a babám. Kicsivel később mint 21 óra betoltak a kórterembe, ahol szinte az összes baba sírt. 8-an voltunk ez 8 baba, és szinte soha nem egyszerre ettek, sírtak. Nem volt még egészen 22 óra mikor behozták a fiam, aki éhes volt, de sajnos tejem nem volt így szinte az egész éjszakát végigsírta. Tehát szinte 2 napig folyamatosan fenn voltam, közben szültem egy bébit. be akartam vinni a csecsemőshöz, hogy aludjak egy picit, de fél óra múlva visszahozta, hogy nagyon sír a babám etessem meg. Nem tudtam, tejem még mindig nem volt. Teljesen ki voltam készülve fizikailag és lelkileg is. Reggel kimentem fürödni és a vizsgálóban ébredtem. Elájultam a zuhanyzóban, felrepedt a fejem.

Második babámnál a szülés utáni éjszakán a babómat a cecsemősökre bíztam. / Ő is este született/ Szinte az egész éjszakát átaludtam. A többi napon, pedig nálam volt a gyémántom egész nap és éjjel.

Tudom, hogy fontos, hogy a babó az anyukával legyen, de szerintem a szülés utáni nap/éjszaka igenis tudja kialudni magát az anyuka, mert ha nem szerintem nagy kárt okoz. Szülés utáni depi, tejelepadás.

Régen sem voltak a babák az anyukájukkal mégsem lettek lelkisérültek.

A fiammal éltem át hasonlót. 18órás szülés után, 2óra megfigyelés és irány a gyerekágy(0:45kor született). 5kor hozták az őrjöngő kis haspókomat- ők nem akarnak vele foglalkozni. Azt se tudtam, hogyan kell pelenkázni, szoptatni, egyáltalán élni. Ha nem a nővérkék, akkor a takarítók, látogatók zaklattak... 3nap után mosott fos voltam.

A lányom mikor született(02:05), utána aludtam egy jót a szobámban(3órát), keltem, rendbe tettem magam, és mentem a kicsiért, a csecsemős úgy nézett rám, mint aki sose látott még hülyét(6:30kor). egy hetet voltunk bent a kicsivel, és tök pihent voltam(csak a gyerekorvosi vizit és a fürdetés alatt nem voltak velünk a babák). A gátsebemre kértem fájdalomcsillapítót, ha fájt, varratszedés után meg már nem is fájt, fejfájásra meg kvt ittam(vizes gépi placebót) vagy cappuccinót.