Meddig tarthat még a szülés utáni depresszió, ez az?

Mivel 1 óra? Gyalog vagy autóval? Beszélj neki a problémádról és kérd meg anyukádat, hogy délután segítsen amikor a férjed nincs otthon.

Az én anyukám is sokat segít, nekem is rossz volt amíg nyaraltak. De azért nem volt ilyen vészes. Gyenge vagy még, ha 2 hete szültél. Hidd el, ha erősebb leszel könnyebb lesz. Ha a 4 éves kisfiaddal nincs semmi gond akkor biztosan jól csináltad eddig is a dolgokat.

Kedves első válaszoló! Jó érzés még egyet belerúgni a már amúgy is földön fekvőbe?

nyugalom :)

de nagyon is szereted Te azt a babát, hisz a saját gyermeked :)

amikor a fiad született, utánna nem volt semmi féle probléma? mert ha nem, akkor most sem lesz, ha meg volt, akkor egyszer már átvészelted, másodszor is sikerülni fog :)

Hát, ha ez megnyugtat ...

2000 km-re élünk az összes rokonomtól a férjemmel és a jelenleg 1 éves Kisfiunkkal. A férjem reggeltől késő estig dolgozik, sokszor éjjel és hétvégén is kettesben vagyunk a babával. Az első pár hónapban úgy éreztem, vége az életemnek, bár másfél éven át semmi más vágyam nem volt, csak hogy végre terhes legyek, most pánikba estem, hogy mi lesz velem, ezzel a babával a nyakamon, aki mindig itt lesz, mindig nekem kell bajlódni vele :-(

Szégyellem most is, hogy azt éreztem, bárcsak visszapörgethetném az időt, amikor még a hasamban volt, sőt, a mai napig is vannak ilyen gondolataim ...

Mert bármilyen szép, csodálatos dolog is az anyaság, nagyon-nagyon nehéz ...

Szerintem inkább fáradt és kimerült vagy, nem depressziós, ne erősítsd ezt magadban!

A kisfiad pár nap múlva hazatér, addig már simán kibírod, de ne felejtsd el, hogy mennyire vártad ezt a picit, hogy óvtad mindentől, biztos, hogy szereted, természetes, hogy lassan alakul ki benned a tökéletes szeretet, ezt is meg kell tanulni!

Használd ki a délelőttöket a férjeddel, és nézegesd a picit mikor alszik, biztos, hogy eltölt majd a szeretet.

Légy türelemmel, elmúlik ez a nehéz időszak!

tettél már fel kérdést a babák rovatban is, 30áves vagy akitől most költözött el anyukája és ettől totál ki vagy.

nem is értelek ne haragudj...én nem leszek olyan kedves mint a többiek, és nyugodtan pontozzatok le, de szerintem valakinek igenis meg kell mondania őszintén.

mi ez az anyamánia???szó se rola, imádom édesanyám, legfőbb bizalmasom és segitségem. minden nap látja a fiaimat(közel dolgozik és beugrunk séta közben) ill minden hétvégén 1napot náluk töltönk. de! 21évesen (7éve)kelöltöztem a párommal otthonról.most májusban volt 2éves a nagyobb, és most lesz 6hónapos a kisebb fiam.tehát nekem talán még nehezebb a kis korkülönbség miatt. anyukád szeretne élni kicsit? s ti????szerintem nem egészséges az, ha egy 30éves nővel és családjával együtt él az anya-anyós.a szükség nagy úr, de ha van lehetőség h ne igy legyen, szerintem ugy a legjobb.gondolj bele, a férjed is biztos örül h végre igy letettek egy igazi család, 4en s nem anyós pajtival,még ha jóban vannak is. gondolom ott volt, egy csomo terhet levett a válladról, átvállalta a teendők nagy részét és most megláttad milyen nehéz is a gyerekkel/gyerekekkel egyedül.de más is igy csinálja, más is egyedül van napközben a gyerekekkel mert jó esetben apa dolgozik!! az én párom is 8 de van h 10-12orát is melozik.de ez igy a normális!!!attol édesanyád ott van még, biztos vagyok benne ha kell ugyanugy segit vigyázni egyikre vagy akármi ha kell.minek vállaltál még egy gyereket, ha ugy érezted tökéletesnek a dolgokat csak a kisfiaddal?ha meg akartad akkor tessék összeszedni magad, annak a kicsinek nagyobb szüksége van rád, mint neked az anyukádra talán...s nem egy remegő idegbajosra. mondom ugy, h a nagyobbikkal én is küzdöttem baby blue-val. csak én azért voltam ki, mert mindent tul sresszeltem. hogy elég jo leszek e, mindent jol csinálok e, hogy tudjak szoptatni(persze a stressztől,sirástól pont h nem lett rendesen tejem)annyira aggódtam a picimért mert sokat fogyott stb. tehát annyira rajongtam érte, tulféltettem,senki kezébe nem adtam stb. akkor 2hétig odaköltözött anyu hozzánk segiteni(császáros voltam ráadásul),majd hazament hiszen ez a dolgok rendje. ez az állapot nálam kb 1 hóanpig tartott csak, onnantól elvágták. de addig minden napot végigbőgtem a 3iktól kezdve. a kisebbnél nem volt semmi gond, csak szopik szépen van tejem is mert nem idegeskedek,anyu 2hétig jött de nem aludt ott mint első körben csak segitett a nagyobbat levitte sétálni, főzött nekünk ilyesmi.(megint császár)

sokat irtam s meséltem, h lásd nem minden fenékig tejfel itt sem, ahogy senki másnál sem. mégsem hisztizünk kisgyerek módjára h jajj az anyu nélkül nem vagyok semmi és nem szeretem a gyerekem stb...ha ott lenne anyukád tán szeretnéd?nem hiszem...aki ilyent kimond h ugy érzem nem szeretem a gyerekem- azzal tényleg baj van...fordulj szakemberhez, mert nagyobb gond is lehet belőle(idegedben földhöz vágod, odacsapsz neki v mit'tom én)

szedd össze magad, annak a kisgyereknek szüksége van rád!a nagyfiad szemében is mi leszel igy???csak nem otthagyod bömbölni majd a kicsit és csak vele leszel mert őt szereted??? váááá...

na szóval übergáz...nem a szülés utáni depi,mert az elmulik, sulyos esetben kezelhető orvosi segitséggel.magam is küzdöttem vele de akkor is imádtam a kicsim.te az anyud miatt vagy ki,s rávetited a gyerekre.. ez az über gáz

Az utolsónak teljesen igaza van. Egy édesanya, hogy mondhat olyat a babájára, hogy nem szereti?? Ha nem szereted, akkor minek vállaltál másodikat?? Egy kisbaba a legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat. Nekem is jól fog jönni, amikor novemberben megszületik az első kisbabám, amíg az első pár napban anya ott lesz, hogy segítsen, amíg belejövök a dolgokba, na de utána?! Neki is megvan a saját élete, és azt a gyereket én vállaltam és nem ő, és nekem kell felnevelnem nem neki. Szerintem sürgősen fordulj orvoshoz!!

( És most nyugodtan mindenki lepontozhat, mert elmondtam a véleményem.)