Miért gondolják úgy sokan h a császár nem szülés?

Ez engem is érdekelne.

Egyszer egy újsgában olvastam, hogy egy anyuka azt írta: "A császármetszés egy műtét, melynek során sem szülés, sem születés nem történik." Írtam egy levelet a szerkesztőségnek, hogy megtudjam, akkor azokat a babákat a gólyák hozzák vagy mégis, hogy jönnek a világra, de nem kaptam választ...

Nem tudom. Nekem úgy tűnik, hogy a három gyerekem nem csak úgy idepottyant az égből :D

Egyébként pedig ostobákkal nem kell foglalkozni, mindenkinek joga van idiótának lenni, nekünk meg jogunk van nem foglalkozni velük.

Ehhez kapcsolódóan a korábbi kérdésben én is feltettem a kérdést, hogy aki ilyet mond az mégis hogy gondolja, hogy aki így született az nem mondhatja azt sem, hogy születtem, továbbá aki császárral született annak nincs születésnapja???

Szerintem a szülés fogalommal nincsenek tisztában. A szülést egyből a hüvelyi szüléshez kötik, holott szülés/születés lényege az, hogy valaki a világra jön, mindegy hogy ilyen vagy olyan formában.

Kíváncsi lennék ha azoknak akik ilyen téves véleményen vannak a következő babájuknak császárral kellene megszületni valamilyen okból kifolyólag akkor mit mondana...

Számomra a szülés fogalmába nem tartozik bele a császár.

Lehet idiótázni,de nézőpont kérdése az egész és szidalmak nélkül is el lehet fogadni a másik véleményét.

Akik ezen a szófordulaton megsértődnek,azokat bántja,hogy nem jött össze természetes úton.Aki szerint a császár nem szülés,az nem sértésből mondja és nem azért,mert kevesebbnek tartja azt az anyát,akin császárt végeztek.Ha nekem császárom volna,belebetegednék a tudatba,hogy nem teljesült egy nagy vágyam,de ettől nem érezném magam kevesebbnek és akkor is csak a hüvelyi szülést nevezném szülésnek.

Ezen a dolgon felesleges vitázni,ha más annak számítja,az is elfogadható.

"Számomra a szülés fogalmába nem tartozik bele a császár." -- a jó dolog, hogy az orvosi szakma szülésként tartja azt is számon :)

"Lehet idiótázni,de nézőpont kérdése az egész és szidalmak nélkül is el lehet fogadni a másik véleményét. " -- az, hogy a császármetszés minek számít, nem vélemény, hanem tény. Ugyan úgy szülés, mint a hüvelyi, hisz a végeredménye a bébi.

"Akik ezen a szófordulaton megsértődnek,azokat bántja,hogy nem jött össze természetes úton." --- másokról nem tudok nyilatkozni, de mivel az elsővel vajúdtam 30 órát, és után a császároztak, én nagyon is örültem, hogy soha többet nem kellett szenvednem a vajúdással, és örülök, hogy a másik kettőt is császárral szültem. Úgyhogy engem nagyon nem bánt, sőt, örülök, hogy nem kellett rendesen szülnöm.

"Ha nekem császárom volna,belebetegednék a tudatba,hogy nem teljesült egy nagy vágyam," --értem már, hogy miért gondolod, hogy aki császárral szült, az be van sértődve.. mindenki magából indul ki.

"de ettől nem érezném magam kevesebbnek és akkor is csak a hüvelyi szülést nevezném szülésnek. " -- bár a császáros is az, mint ahogy már az elején felvázoltam.

"Ezen a dolgon felesleges vitázni,ha más annak számítja,az is elfogadható." -- igen, felesleges, mert hisz a császáros szülés is szülés. :)

(Szerencsére) nekem nem az az életem nagy vágya, hogy hüvelyi úton kinyomjak egy gyereket, hanem az, hogy a születendő babám - akárhogy is jön majd a világra - időre szülessen, és makk egészséges, gyönyörű kisbaba legyen :-)

De különbözőek vagyunk...

(32. hétben járó kismama)

Első vagyok. Elhihetitek, hogy én sem magamtól választottam, hogy végezzenek rajtam egy nagy hasi műtétet... Az elsővel 14 órát vajúdtam, elakadt a szülőcsatornában, mielőtt a műtőbe toltak, már alig volt szívhangja. Még kettőt nyomok és kint van, holtan...

Baromira tudtam volna élvezni, hogy de jó, anya vagyok, mert szültem egy halott gyereket... A másodiknál szétnyílt a méhemen a heg. Ha 2 perccel később tolnak a műtőbe, már nem élek. Húúú, de olyan vagyok, hiszen szültem volna egy gyereket (bár nem lett volna édesanyja, aki felnevelje...). A harmadik pedig már protokol császár volt. Igaz, hogy 20 órán keresztül hagytak vajúdni, mert az orvosok nem látták egyértelműnek, hogy beindult a szülés, és az első tolófájás után toltak a műtőbe, meghalhattunk volna mind a ketten, de legalább rendes anya módjára szültem volna és pusztultunk volna bele... Mindenkinek, aki lenézi a császáros anyákat: gondolkodjatok már el egy kicsit, mielőtt ide jöttök osztani az észt!!

Mert valószínűleg baromi sokat szenvedett a vajúdás alatt, és nagyon szűk látókörűvé tette őt ez a dolog.

Én term. szültem, de soha nem gondolnám azt, hogy a császár nem szülés. Szenvednek azok az anyukák is éppen eleget utána (van aki előtte és utána is duplán).