Császármetszés vagy hüvelyi szülés a "jobb"?

Semmi gondom nem volt a császárral! 2 hónap múlva várom a 3. babámat!

Hüvelyi!!!! Bármennyire is fájdalmas és nehezebb mint a császár. Rengeteg érv van emellett. Én túlhordtam a babámat, a végén.már bàrmit megadtam volna azért h betoljanak a műtőbe. Visszagondolva hatalmas hibàt követtem volna el. 1 éve történt mindez, hatalmas élménykènt maradt meg bennem az elejétől.a végéig. :)

Első szülésem hüvelyi volt. Ki voltam tágulva, de nem volt semmi fájásom, így indították oxival, amire azt mondják mennyire fájdalmas. Az igaz, hogy egyből jöttek a fájások, de kibírható volt. 4 órán belül megszületett a 4 kilós fiam, a keze a feje mellett maradt, így teljesen szétszakadtam, méhszájat, hüvelyfalat, gátat varrni kellett. Ez volt délután, éjszaka iszonyatos fájdalmaim voltak, azt hittem meghalok, hajnalra kiderült, hogy vérömlenyem lett, így elaltattak, felvágták a varratokat, kitakarítottak, újravarrtak. Mivel a gátam végig repedt a vágás ellenére is, a fenekemen tenyérnyi sötétlila folt volt. Valószínűleg a vérömleny miatt csak fehéredtem, szédültem fájt a fejem, 2 nap után olyannyira leesett a HGB szintem, hogy sürgősségi transzfúziót kaptam. 1 hét után hazamentem a kórházból, ülni még furán tudtam egy darabig, 2 hét után is kicsit húztam a lábam menet közben. Második szülésem programozott császár volt. Alapból mondjuk halálfélelmem volt tőle, nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy császárom lesz. A műtét jól sikerült, 12 óra elteltével felültem, bár életem legnehezebb fél órája volt, mire sikerült feltápászkodnom az ágyon. 2 napig borzalmasan fájt a hasam, az ágyban fordulás egyik oldalamról a másikra kb. 15 percet vett igénybe, nem beszélve a felülésről. Persze hogy olyan szerencsés vagyok, hogy még az innivalóm is félrenyeltem, azt hittem megfulladok, mert a köhögésnél ki akart szakadni a hasam... :) Mire kezdtem belejönni, hogy hogy is álljak fel a sebemmel és úgy-ahogy múlt a fájdalom, jött a fejfájás. Életemben nem éreztem olyan fájdalmat, a hátam közepétől a fejem búbjáig görcsben voltam, fájdalomcsillapító semmit nem használt, ülni sem tudtam. Csak feküdni vízszintesen, ha pisilni kellett mennem, derékszögben közlekedtem. Ez a spinális érzéstelenítő mellékhatása volt, amiről addig semmit nem tudtam, 3 nap után olvastam, hogy a koffein segít, akkor hozott a férjem energiaitalt, amitől elviselhetőbb lett. 5 nap után ugyan már hazaengedtek a kórházból, de még otthon 3 napig feküdtem. Gyakorlatilag 1 hétig egy magatehetetlen nyomoréknak éreztem magam, mert arra nem voltam képes, hogy felüljek, nemhogy ellássam, vagy játsszak a nagyobbik gyermekemmel. Ennek 5 hónapja lassan és a hasamba még mindig belenyilallgat a fájdalom. :( A természetes szülésem sem volt egy könnyű menet, de inkább százszor szülnék úgy, mint még egyszer császárral!!! A természetes szülésemre mindig jó szívvel gondolok vissza, szívesen beszélek róla, de ha a császárra gondolok, még mindig sírógörcsöm támad. Egy jó volt benne, a gyermekem.

Császár délutánján sétálgatni? Hát nem semmi. Nekem meg sem engedték, hogy felkeljek, katéter volt bennem, meg este 10 után folyt le az utolsó infúzió, reggel nyolckor volt a sürgősségi altatásos császárom. Rengeteg vért vesztettem, de szerencsére nem kaptam. Mindenképp a hüvelyire szavazok. Még 2 nap múlva is negyedórás program volt a felkelés és lefekvés. Hozzáteszem a nővérek megdicsértek, hogy császárosokhoz képest jól mozgok. Ettől még el tudtam látni a gyereket a kórházban is, és otthon is. De semmiképp nem választanám, csak ha nincs más lehetőség.

A császár vagy a hüvelyi szülés a jobb? Mármint kinek? A babának az, ha úgy születik meg, ahogy azt a természet kitalálta, számtalan élettani folyamat zajlik le ilyenkor, ami császárkor nem tud. Az anyának? Ha mázlija van, akkor a hüvelyi szülése is szövődménymentes, éppúgy, mint a császár, teljesen változó, ki-melyiket-hogy éli meg. Több császáros panaszt hallottam már, mint sima szülés utánit. A kórháznak? Az azt gondolom nem fontos tudni. Ha választhatnék, a természetes szülést választanám.