Lányok/nők, milyen érzéseitek voltak, amikor a legelső babátokat terveztétek?

Én 28 éves vagyok,és már van 3 csodás ,okos és imádnivaló gyerkőcöm.4 év járás után,18 évesen a párom akkor 26 éves volt,úgy gondoltuk,készen állunk,hogy Család legyünk! Nem is gondolkoztunk sokáig,és a lányunk sem várakoztatott bennünket,meg is fogant azonnal.Most gondolom fogod a fejed :D ,,ó ezek a felelőtlen emberek...,, de hidd el,a fiatalság ellenére megálltuk a helyünket,és becsülettel neveljük a gyerekeinket.Volt,hogy azon gondolkoztam,mi lenne ha vissza forgathatnám az időt?!Lehet hogy nem szülnék 18 évesen,dolgoztam volna 3-4 évet,de ennyi..többet én nem tudnék várni.Lételemem az anyaság, a gyerek utáni vágy olyan szinten bennem van,hogy az már a nem normális kategóriába tartozik sztem. :) Ha lehetne szülnék még vagy ötöt! Úgy gondolom,mindenki maga érzi mikor jött el az ideje,hol van az a pont,amikor minden gondolata a baba körül forog majd,és hogy hiányzik az életéből egy ...vagy több gyerek! Van akinél ez hamar jön,van hogy 40 évesen,csak akkor már késő. :/ Az albérlet.. a hitelek..ne legyenek kifogások.Ha mindenki ezt nézné,nem lennének babák az országban.Nagyon ritka az,amikor elmondhatjuk,hogy igen,most tökéletes minden,jöhet a baba.Soha nem tudhatod a következő percben mi lesz,hogy alakul a sorsod,a közös életetek,bármi jöhet.Jó is rossz is.Az a lényeg,Te és a párod,legbelül mi éreztek ha a babára gondoltok!Ha vágyakoztok utána,nincs min gondolkozni!Mert ahogy írod..30 éves vagy..az évek telnek... a tested öregszik, és a lényeg,azt,vagy azokat a gyerekeket fel is kellene nevelni! Minden jót nektek!

Összeházasodtunk 7 év után, 2 hónap múlva már eldöntöttük, hogy jöhet. 32 múltam. Jó döntés volt, 5 hónap alatt sikerült. Kis cuki. Nagyon rossz lenne nélküle, semmi értelme nincs az életnek gyerek nélkül. Hidd el.

Elmentünk egy akciós téli kikapcsolódásra, mert sokat dolgoztunk akkoriban,és arról beszélgettünk, mikor megérkeztünk és kipakoltunk a szállodában, hogy mi mindent kell(ene) még befejezni, elérni a baba előtt. Aztán felmerült a kérdés, hogy most tényleg, ezek a dolgok tényleg olyan nagyon fontosak? Végül egymásra néztünk és éreztük, hogy nem. Nem fontos. Őszintén úgy éreztük mindketten, hogy igen, gyereket akarunk. Korábban is beszéltünk róla, de mindig tologattuk, hogy még néhány hónap, még egy kicsit később. Ott és akkor egyikünk sem akarta már tologatni. Akartuk. Minden más meg megy tovább ahogy eddig is. (Egyetemet fejezem be épp én is, hogy csak egy példát mondjak.) Attól a naptól kezdve nem védekeztünk. :) Már csak néhány hónap és itt a Pici :)

Én 23 éves vagyok, babaprojekt közepében. Mindig is tudtam, hogy az anyaság a legfőbb célja az életemnek. Persze ehhez meg kellett találnom a megfelelő társat is. Ez úgy alakult, hogy elvégeztem az egyetemet, szakmám is van és most lesz meg a munkaviszonyom. Mi is albérletben élünk, nincs nagy tartalékunk, de olyan sose lesz, hogy mindenünk meglegyen. A körülményeink (munkahely stb) adottak, így fiatalon bele is vágtunk. Így várhatóan nem lesznak generációs különbségekből adódó problémák, s a 3-4 gyermek is belefér.

26 éves vagyok, 5 éve együtt a férjemmel, házasok is vagyunk. A családban már volt egy kisgyerek aki miatt úgy voltunk vele, hogy majd hamarosan mi is szeretnénk de nem rajzolódott ki, hogy pontosan mikor. Aztán a bátyámnak kislánya született és annyira édes volt, nekünk, vagyis főleg nekem ez adta meg a végső lökést. Onnantól egyre gyakrabban beszélgettünk a babáról, meg hogy mikor szeretnénk ha születne, és mi a nyarat "választottuk". Így mivel pont nyár vége volt - elkezdtünk próbálkozni és nekünk is szinte elsőre sikerült. Még egy hónap és megszületik és nagyon várjuk! :)

Én sem éreztem. Csak pont úgy, ahogy te. Hogy majd valamikor lesz. Vártam azt az eget rengető vágyat, hogy babát akarjak. De nem jött. Sőt, féltem, hogy mi lesz, ha lesz?? Végül 32 évesen született a kisfiam és most 37 évesen az ikreim. Férjem anno fontosnak tartotta, hogy jó anyagi körülmények közé szülessen gyerekünk, pontosabban vállalkozás indításban voltunk, aztán meg dübörgött az üzlet, így mindig tologattuk. Aztán egyszer csak megvettük álmaink házát, ahová már jöhetett. A sors azonban úgy akarta, hogy jelenleg sokkal, de sokkal szerényebb anyagi körülmények közé vállaltuk az ikreinket, de már mi is mások vagyunk, mint 6 évvel ezelőtt. A pénz nem fontos!

Ősztintén? Ugyanazt éreztem, mit te, és ugyanazt vártam, mint te, hogy majd egyszer megjön az az érdés, hogy mostazonnalgyereketakarok. Nem jött, csak a félelmek. Elmúltam 36, lett két ősz hajszálam, és eldöntöttük, hogy nincs mire várni... ennyi.