Akik 34-35 hetesen szültek leírnátok a tapasztalataitokat?

Felénk is volt pár eset, igaz, egyik sem saját. A mi kislányunk még benn van, de maradjon is egy kis ideig még.

Az egyik eset a tesómé, akinek 36 hetesen megindították a szülését, mert az ikrek közül az egyik baba szívverése leállt. A kisfiú nem élte túl, a kislány makk egészséges, erős, ő ha jól emlékszem közel 3 kg-os volt akkor. Egy hetet tartották inkubátorban, de teljesen életerős, semmi probléma nem merült fel vele kapcsolatban. Nagyon szépen evett, gyorsan szedett magára.

Egy ismerősnek a 33. héten indult meg a szülés, egy hetet tartották, de repedt a burok, így a 34. héten megszült. Azt hiszem, ő valamivel több, mint egy hónapot volt inkubátorban, mert a tüdeje fejletlen volt, és a súlya is alacsony volt, a korához képest is. Nem lett egyébként semmi baja, szépen felerősödött, teljesen átlagos 5 éves. A szülőket nagyon megviselte, mivel az anyukát ugye egész hamar hazaengedték, és így naponta rohangáltak be a kórházba. (Az ő sztorijukat az ő elmondásukból ismerem.)

34+5-re született a fiam, 10/10-es apgarral, korai burokrepedés miatt (hidegfront). 2500 g lett és 49 cm. 8 naposan mentünk haza, 4 napos korától én szoptattam (addig lefejtem a tejecskét neki).

Aznap voltam orvosnál, minden rendben volt, csak sokat keményedtem, méhszáj zárva. Szülésnek semmi jele, mégis megindult éjjel. Maga a szülés gyors volt és komplikációmentes, csak nem készültem még rá fel, és nagyon megijedtünk (első gyereknél indították). Gátmetszés kötelező koraszülésnél. Inkubátorban addig volt csak, amíg kizártak mindenféle fertőzést (pl strepptococcus), mert kapott antibiotikumot megelőzésképp infúzióban, lélegeztetni nem kellett, a 34. hétre a tüdő teljesen kifejlődik. Így utólag inkább ijesztő volt és félelmetes az egész. Minden kórház más, nálunk (Bp, János kh, 2010) átvitték a koraszülött osztályra, nem PIC, mert ott csak 1 éjjelt voltunk, mivel jó állapotú volt, nem maradtunk ott. Át kellett mászkálnom utána naponta 3×, friss sebbel, 2 emelet le, hegyre fel, másik épület, 2 emelet fel, lift sehol, hogy az anyatejet kapja. Ez az én sebemnek nem tett jót, nagyon sokára jött rendbe. Utána kaptam szobát és éjjel nappal együtt voltunk, mindent én csináltam vele, az már szuper volt (a lelkemnek is). Hazamentünk, fejlődésneurológia kötelező, és hetente szemészet (amíg pocakban lett volna, nálunk 3 alkalom volt), meg kis para bennünk, légzésfigyelő, stb. Ma már 2,5 éves múlt, senki nem mondja meg róla, értelmes, gyönyörűen beszél többszavas mondatokban, számol, stb. Így utólag, inkább a félelem az ismeretlentől, úristen, mi minden éri majd, beteges lesz, stb. Na mi nem lettünk azok, gyönyörűen fejlődött, 2 hónaposan duplázta a súlyát (szerencsére sok tejem volt), egyszer voltunk kórházban 2 napot kruppal, mikor 2 éves volt, ennyi. Ami nagyon rossz volt nekem lelkileg, hogy magamban kerestem a hibát (nem szabad!), miért történt így, illetve a kórházban látni, hogy tologatják a babákat az anyukák, nekem meg sehol semmi :( És persze a sok tű, infúzió, vérvételek..., amíg kiderült, hogy minden oké vele, és végre kivették az inkubátorból.

Remélem, segítettem.

Mai eszemmel már nem ijednék meg annyira, de nálunk derült égből jött a dolog :(

37+6 h km

utolso ezt honnan veszed hogy koraszülésnél kötelező a gátmetszés?és miért?

amugy én 35+5héten szültem,igaz volt gátmetszésem de a babám is nagy volt,3100gramm de amugy gyors szülés volt,magzatviz elfolyással indult,3napot volt inkubátorban,8napot voltunk benn de csak azért mert az átlaagnál jobban besárgult vércsoport összeférhetetlenség miatt(igy mondták)

4-es: azért mert náluk sokkal jobban kell ügyelni arra, hogy minél kíméletesebben szülessenek meg, nem az a fontos, hogy kisebbek, hanem hogy gyorsan, könnyen átbújjanak, így magyarázta nekünk a szülésznő.

Kedves kérdező, akkor hasonló cipőben járunk, én is végigizgultam az egészet, pont a leírt előzmények miatt. Állandóan nyúztam a dokimat, hogy mit tehetek, hogy ne szülessen előbb, ő meg csak hajtogatta, hogy mennyi ilyen esete volt, és a vége mindig az lett, hogy a 2. vagy 3 baba nem sietett annyira. Szedtem a magnéziumot, most aztán rendesen, ha keményedtem, próbáltam pihenni, szóval komolyabban vettem (3. terhesség). Állandóan számoltam a napokat, még mennyit húzzunk ki, és most, hogy holnap kezdem a 38 hetet, kezdek megnyugodni, és elhinni, hogy puszta véletlen volt a koraszülés, és nincs programozva a génjeimben (anyukámnak is volt 2 koraszülése). Úgyhogy csak pozitívan!

8-as vagyok, nagyon ismerős, igen! Én is végigizgultam, kb a 32 héttől már összepakoltam, rengetegszer ugrottam fel éjjel, mert azt álmodtam, hogy elfolyt a víz (a fiammal úgy volt, éjjel álmomban elfolyt). Hú, de bolond tud lenni az ember! Engem is felkészített a doki, hogy jöhet korábban, pláne mert 3. baba, de garancia nincs rá, és mesélt egy csomó ellenpéldát. Naptárban vezettem a napokat, és minden reggel az első dolgom volt áthúzni, hogy letelt egy megint. Most már csak nevetek magamon, de aki végigéli, biztos érti, miről is beszélek. Pedig a fiamnál tök jól alakult minden, de mégsem akartam még egyszer átélni mindezt. Most már a finisbe érve kezdek megnyugodni, a sok jóslófájás semmit nem indít be, pedig már nyitva is vagyok, és semmi. A keddi hidegfront a reménységem. Könnyű szülést és jó babázást neked!

38+0 h km (de jó ezt leírni, istenem!)