Leírom a szüléstörténetemet. Írnátok róla véleményt? Hibázott bárki is vagy szerencsétlen véletlenek?

Na igen. Gondolom oxyval gyorsították a szülést, hogy a dokid időben el tudjon menni. A szervezeted meg nem úgy reagált, ahogy ők szerették volna.

Az én dokim is ügyi volt, mikor szülni mentem, istenem, ilyenkor annyira becsülöm, hogy nem akart sürgetni. Nem bezzegelni akarok, csak jelezni, hogy vannak emberi orvosok is.

Én az oxytocint nem értem...Miért kellett azt rádkötni?

Feküdtél végig?

A fájások alatt legjobb sétálni,állni,gyorsabban jönnek,jobban tágulsz,gyorsabban túl vagy rajta.

Én a helyedben kezdeményeznék egy vizsgálatot.Bár nem ringalak hiú reményékbe,az orvosok összetartanak,soha nem fogják mondani,hogy esetleg hibások lennek volna.

Én nem értem az oxyt,utána nem értem miért nem lett 4 óra alatt ha semmit nem tágultál császár,a baba fertőzését sem igazán értem...Én ezekre kérdeznék rá

A szülés közben fertőzést sajnos elég sok baba kap tapasztalatom szerint.Legalábbis mikor én szültem kb minden 5. baba kapta miatta az antibiotikum kezelést többek között az én fiam is. Nekem meglehetősen hasonló volt a szülésem a tiédhez.Nekem indított szülésem volt.Kedd reggel zselével indították,annak vártuk a hatását.Délben fájásaim lettek,éjszaka távozott a nyákdugó de semmi több.Másnap reggel burokrepesztés,oxycotin... Én tágultam,de a kicsi nem indult meg rendesen lefelé azt mondták kicsit várunbk még,nyomták az oxyt.Hirtelen leesett a kicsi szívhangja így rögtön betoltak a szülőszobára.És tudod miért nem császároztak meg? Mert abban a percnen nem volt szabad műtő,de időnk sem.Ketten felváltva könyökölték, ki belőlem a gyereket miközben vákumoztak.A végére 2 szülésznő és 3 orvos volt bennt. A fiam nem sírt fel.A záróján láttam hogy 40-es pulzussal és hüppögő légzéssel született,a kulccsontja is eltört.

Életem legszebb napja helyett az egyik legszörnyűbb volt,de én nem hibáztatok senkit.Nekem ez jutott és tudom hogy mikor kellett mindenki mindent megtett azért hogy a fiam életben maradjon.

Átérzem amit érzel,de sajnos ezen túl kell lépnünk.

A legfontosabb :) a fiam mára egy örökmozgó,cukimuki,vigyori 6 hós nagyfiú lett.

Utolsó vok.Azt nem írtad mikor szültél. A töténetemhez sajnos hozzá tartozik,hogy én is annyira kikészültem hogy a kórházban már pszichölógust akartak hívni hozzám.Itthon jobb lett,de két-három hétig sírógörcsök törtek rám,nehezen dolgöztam fel én is. Beszélj róla sokat!A pároddal,anyukáddal,barátnővel,bárkivel. Én sokat kérdezgettem a párom mi volt a szülés közben ugyanis az kimaradt,szinte sokkos állapotban voltam.Mikor ősszeállt a kép és már 15. jére beszéltünk róla egyre könnyebb volt.

Kitartás,és koncentrálj arra a kis tündérre akinek te vagy a legfontosabb :)

Én először nem is a jogi úttal próbálkoznék,mert az költséges,és kit tudja mi lesz a vége,viszont a kórház igazgatójánál és a betegjogi képviselőnél mindenképpen benyújtanék egy panaszt.

Nem kerül semmibe.Utána meglátjátok,hogy érdemes jogi útra terelni e.

De itt tettem hozzá,hogy sajnos az orvosok összezárnak,ami elég szégyen,de ez van.

Teljesen más ügyben volt egy hasonló kórházi eset a családban,ahol annyira nyilvánvaló volt minden,négyszemközt még az osztályvezető is elismerte a dolgot,de írásban soha...