Ha még a huszas éveim közepe után is undorítónak találom a szülést/szoptatást, és elborzaszt a gyereknevelés gondolata is, akkor vajon ez a későbbiekben meg fog vátozni?

Szerintem egészen biztosan változni fog a hozzáállásod.

Reménykedj, hogy nem kb. 50+ korodban, amikor már késő lesz.

Előbb utóbb a jelenlegi életmódot is megunod, a legjobb dolgokat is meg lehet unni, egy gyermek viszont egyszeri és megismételhetetlen, összehasonlíthatatlan érzéseket ad.

A nagyon őszinte véleményem az,hogy nem fog ez egy darabig változni...de aztán mikor bekattan,hogy kéne gyerek már késő lesz.

Vagy nem kattan be,akkor viszont majd 60 évesen fogod bánni a dolgot.

Én azért nem értem azokat,akik azt írják,hogy nem mindenki születik anyának,mert ez nem így van!Alapjába mindenki anyának születik,hiszen egy alapvető ösztön a szaporodás.

Én világéletemben imádtam a gyerekeket, mindig is tudtam, hogy életem fő öröme az anyaság lesz majd. 24 évesen szültem az elsőt. A szüléstől nem féltem, de a szoptatástól rettegtem... Nem is szopott sokáig, mert ő sem volt túl ügyes és én sem tettem meg mindent hogy jobban menjen...

Imádtam-imádom gondozni, szeretgetni, de bizony hamar elillant a rózsaszín köd, és megtapasztaltam a nehézségeket is. De semmi nem tud olyan örömet adni mint egy gyermek. Az, amikor odabújik és ad egy cuppanós-maszatos puszit, amikor átölel pici karjaival, amikor először mondja, hogy: anya... Az életmódunk folyamatosan változik, ahogy telnek az évek, akár szülsz, akár nem. Nekem van olyan barátnőm, aki kb 25 éves koráig szinte biztos volt benne hogy nem lesz gyereke, ha mégis, akkor majd csak később, és azt is mondta, majd nekem adja, amíg 2 éves nem lesz, mert ő addig nem tud mit kezdeni egy gyerekkel. Aztán váratlanul állapotos lett, megszületett a fia, és láss csodát, szerelembe esett. :) Mindezt ennyivel kommentálta: Ő az enyém és ez teljesen más. Azóta 2 gyereke van és imád anya lenni. 32 évesen szültem a kistesót, aki most 16 hónapos és még mindig szopizik, és egyáltalán nem értem, hogy az elsőnél miért féltem ettől annyira, csodálatos érzés összebújni vele.

Szerintem fog benned még változni ez. Fiatal vagy, éld úgy az életed, ahogyan jól érzed magad benne. Aztán ahogy telnek az évek, az értékrended is folyamatosan változik, és lehet hogy egyszer, legnagyobb döbbenetedre, de vágyni fogsz egy babára.

Aztán lehet, hogy tévedek és éppen ennek ellenkezője fog erősödni benned. Azzal sincs semmi baj. Az érzéseket nem lehet erőltetni. Vagy van vagy nincs és kész.

A te életed, a te döntésed, nem kötelező mindenkinek gyereket szülni. Mindenkit más tesz boldoggá; a lényeg, hogy olyan életet élj, amiben TE jól érzed magad.

Kívánok neked nagyon sok boldogságot!