Ha még a huszas éveim közepe után is undorítónak találom a szülést/szoptatást, és elborzaszt a gyereknevelés gondolata is, akkor vajon ez a későbbiekben meg fog vátozni?

Első vagyok: nálam nem számít anyának pl. a gazdasági szaporuló (tudjátok, a cétípusú állampolgárok), az alkoholista, a gyerekverő, stb.

És nekem van olyan barátnőm, akire azt mondom, hogy jobb lett volna ha nem vállal gyereket, mert totálisan önző és elhanyagolja a lányát, sőt! olyan is, aki tudja magáról, hogy nem való anyának és nem is szeretne (még) családot.

És szerintetek ezért nem felelős valamilyen szinten a társadalom??Tényleg normális ha egy nő nemhogy nem akar gyereket,hanem undorodik a gondolattól is hogy szüljön,szoptasson?

Bocsi kérdező,ezzel nem megbántani akarlak és valóban,akiket felsoroltál utolsó nem valók anyának!

Csak engem bosszant,hogy aki ki tud teljesedni az anyaságban és abban,hogy otthon van a gyerekekkel akár több évig azt lenézik,nem is veszik munkának ezeket az éveket és az ilyen nő általában megkapja a "kitartott" címszót.

Nem azzal van a bajom,aki húszas éveiben tudja,hogy képtelen lenne ekkora felelősségvállalásra, hanem azzal,hogy a régi értékek egyre jobban háttérbe szorulnak, hogy biztatva vannak azok,akik nem szeretnének gyereket,akik viszont ebben ki tudnak teljesedni,azok majdnem hogy nem normálisak...vagyis minimum furán néznek rájuk.

Elnézést,hogy ez most bukott ki belőlem,de már nem ez az első kérdés,ahol oldalakon keresztül van ápolgatva a kérdező lelke,hogy "nem baj,ha nem akarsz gyereket,nem való mindenkinek" Nem akar gyereket,kész,pont.Nem tudja mit veszít,de nem kell ezen rugózni.

Ha az anyaság egy kategóriába lenne a többi munkával,ha ezekről is beszélnénk,talán nem kéne annyi nőt győzködni itt arról,hogy "ne aggódj,hogy így érzel,nem kell gyereket vállalni".