Akiknél a baba megfoganása előtt az apuka nem akar apás szülést, bement végül?

Még meggondolhatja magát, főként ha teszel érte.

Meséld el neki, hogy igazából nem szenvedsz annyira, mint gondolja (főként EDA-val), és igenis tud sokat segíteni, akár azzal, hogy hoz-visz dolgokat, akár azzal, hogy fogja a kezedet. Csak vigyázz, hogy maradjon az ágy fejrészénél! Én pl. nem akartam látni a fiam fején az összecsúszott kutacsokat, de mikor megmutatta a szülésznő a szülőcsatornában későn kapcsoltam.

#1:

Oktatás? Már ilyen is van?

Bár én utoljára 9 éve jártam szülőszobán.

Törvény szerint egy nagykorú ember oktatás nélkül is bent lehet szülésnél. Legfeljebb azt mondhatják, kevés az egyágyas szülőszoba, sok a szülő nő, valami alapján szelektálni kell, hogy kinek engedik az apás szülést. És ekkor jön képbe, hogy volt tanfolyamon vagy nem.

Az enyém is hezitált az elején, de valamiért meggondolta magát. Azt mondta, nem bánta meg.

Az enyim sem volt hajlando bejonni. Legalabbis azt mondta. Aztan megegyeztunk abban, h a vajudasnal velem lesz, de maganal a szulesnel kimegy. Igy is lett.

Nagyon jo volt h ott volt. Maga a szules nekem 15 perc volt kb. Ezido alatt az ajto elott izgulta szet magat, de amint kibujt a baba, rogton jott is be.

Szerintem ha a fejemnel all, kb akkor sem lett volna semmi, de o igy akarta.

Most is igy akarja, errol nem tesz le a masodik babank szuletesekor sem. Pedig ez az utolso lehetosege, h kozelebbrol elje at ezt a csodat, de nem eroltetem, ez igy megfelel nekem is.

Az én férjem már a korház láttán rosszul szokott lenni, ha be is kellett menni, akkor meg 2 napig forgott vele a világ.

ìgy én apa mentes szülésként akartam.

De ö egyre többet beszélt az apás szülésröl. ìgy apás szülésfelkészítöre kezdtpnk járni, ott 6 pár volt együtt, 6 héten keresztül. Beartuk akorházat, a fiuk jokat nevetgéltek együtt... ìgy mikor a szülés jött már nem volt kérdés, hogy bent akar lenni. A fejem mellett ült, és nem vágta el a köldökzsinort egyik gyereknél sem, de csak pozitív élménye van róla.

Mióta gyerekeink vannak, annyi esemény, korhái dolog történt, hogy most, hogy eltörtem a lábamat, ö adja be minden nap a vérhigítóinjekciót.

Az én férjem kikötötte, hogy Ő oda nem való. Elfogadtam a döntését, kicsit örültem is neki. Első szülés: indított, burokrepesztés, oxi, azonnal egy perces fájások, 4 óra múlva mondtam a szülésznőnek, hogy szóljon ki neki, hogy jöjjön be, mert ha nem elválok. Utána még két óra volt, állandóan hánytam, a szülésznő magasról tett rá, azt mondta ez ilyen. Egyik kezembe a vese tál, rajtam a vizes ruha, karomban az oxi, meg még üljek labdán, mert az qrva jó. Csak kivitelezni egybefüggő fájásokkal nem egyszerű. Majd kitolás, minden ok, a férjem azt mondta nem bánta meg.

2.szülés: már bent akart lenni. Sajnos ismét terminus túllépés, burokrepesztés, oxi, tök jó fájások voltak, gyorsan haladt a dolog és nem volt falkaparós, mint az első. Majd 6 óra múlva kitolás, ami nem ment, a gyerek elakadt, hiába nyomtam, hiába húzták, császár már nem lehetett. A dokim üvöltött az idegtől, hogy nyomjon mindenki, húzza mindenki, mert sos van. Feltérdepelve az ágyon nyomta a hasam, a szülésznő a férjembe támasztotta lábát hogy el ne essen, úgy cibálta ki belőlem a gyereket. Éppen csak a fejem tetején nem voltam összevarrva. 37-es fejkörfogattal született a manócska. Ezek után a férjem azt mondta nemhogy nem jön be, de soha többet nem szülhetek. Lepergett előtte az élete. Anyám szerint egész este sírt, hogy majdnem elvesztett engem is meg a kisfiát is. Bocs ha hosszú voltam :)