Ki, hogyan vette észre, vagy ki szólt és segített a szülés utáni depresszióval?

8 hónapos volt, mikor ki tudtam mondani, hogy mennyire szeretem őt. Ne szégyellj semmit, de kérj segítséget! Muszáj! Ha budapesti vagy, írj privit, és adok elérhetőséget azokhoz, akik nekem segítettek fantasztikus emberek. De ha nem vagy budapesti, akkor is keress egy pszichológust! Egyedül is megoldanád, biztosan, de felgyorsítja a folyamatot egy szaksegítség! Ne halogasd! Én bánom, hogy későn mentem. Addigra olyan érzéseim voltak, hogy már megbántam, hogy vállaltam őt, sőt, amikor a szoptatás nem ment, kifejezetten haragudtam rá. Sosem bántottam, de nagyon mérges voltam rá is, magamra is, a kórházra is. Nekem is császárom volt, előtte meg hosszú kínlódás, sok trauma ért bent. Idő kell feldolgozni, de a segítség sokat tehet, hogy hamarabb sikerüljön!

A Facebook-on van szülésélmény feldolgozó csoport, ott is szívesen meghallgatnak olyanok, akik tudják, min mentél keresztül és jó szívvel ajánlanak segítőket közel a lakhelyedhez!

Kitartás! Nem vagy egyedül!

A nők kb. 10-15 %-át (egyesek szerint még többet) érint ez a probléma, kisebb-nagyobb mértékben.

Ez egy hormonális defekt, ami tudatosan, akarattal nem irányítható.

Az első szülésem után súlyos (pszichiáter kezelt, anyukám szinte ideköltözött hozzánk), a második szülésem után enyhe gyermekágyi depresszióm volt, így tudom, miről beszélek.

Én hozzájuk jártam, tudom ajánlani Júliát:

[link]

Ha úgy gondolod, tudok még segíteni, írj priviben.