Van itt olyan aki több gyereket szeretett volna, de olyan borzalmas élmény volt az első szülés hogy egyke maradt a baba?

Nem pont így voltam ahogy írod, de leírom.

Mi eleve többet terveztünk, az első szülés előtt nem féltem. Tudtam, hogy fájni fog, meg előttem nagyon sokan kibírták már. Na aztán szülés után még a szülőszobán mondtam a férjemnek, hogy én soha többet nem szülök, ha kell neki másik gyerek, akkor azt más nőtől kérje.

Aztán az idő múlásával a szülés miatti "sokk" vagy nem tudom hogy nevezzem elmúlt, tudom, hogy megérte a lányomért. Megtenném újra a következő gyerekért is, de már eleve félek a következő szüléstől, mert tudom mi vár rám.

(Mellékesen: Szerintem nem érdemes azon vitázni, hogy hány gyerek legyen végül. Most van egy, eltervezitek a következőt. Aztán rátérhettek az azutáni gyerek kérdésére stb. Azaz mindig a következőt kell tervezni, nem a következő kettőt/hármat.)

Még nem telt el sok idő, ~4,5 hónap, de jelenleg azon a véleményen vagyok, hogy soha többet.

Horror volt az egész, majdnem mindketten ott maradtunk.

A sérülések miatt a szexuális életem, mint olyan, nem létezik. Kívül feszül fáj, belül érzéketlen.

Intim torna, TENS... remélem, egyszer helyrehoznak.

Nekem is a terhességeim miatt nem lesz több gyerekem. Az első terhességembe nagyon beleéltük magunkat, 9 hetesen vége is lett.:/ Aztán kivizsgálásokba őrültünk bele majdnem, hiszen az orvosok nem segítettek, mindent mi szerveztünk és fizettünk. Aztán ismét terhes lettem, ott volt minden: amniocentézistől elkezdve a vérzésig, minden nap szurit kaptam 9,5 hónapon át, kirúgtak a munkahelyemről, meghalt az imádott nagypapám, és ezek még csak azok, amikre vissza tudok emlékezni...

Szerettünk volna több gyereket, de be kell látni, hogy ez nem megy mindenkinek. Nekünk nem megy.:)