Szüléskor kérjek vagy ne beöntést?

hány hetes vagy? ki az orvosod? én is ott fogok szülni 2 hónap múlva :)

talán azt döntsd el, hogy melyiktől félsz jobban vagy melyiket nem szeretnéd inkább és az alapján válassz. esetleg kérdezd meg az orvosodat, hogy otthon kúppal megoldhatod-e?

én az első gyerekemmel kértem, úgy éreztem akkor, hogy ez a kisebbik rossz :D

Szerintem nem volt kellemetlen a beöntés. Na jó nem is lesz a kedvenc dolgom.

Felfekszel egy hasonló szék/ágy nem tudom mi, mint amire a nőgyógyásznál. Felteszed a lábaid. Egy vékony szilikonos csövet dugnak a fenekedbe (még annyira sem érezhető mint egy lázmérő, csak hogy legyen összehasonlítási alap.)amin van egy kis csap (ez kívül van) Majd egy infúziós állványon lógó zacskóból langyos sósvizet engednek be. A vége felé picit feszít, kb mint mikor nagyon el kell menned nagy wc-re. Majd kihúzzák a csövet, te összeszorítod a feneked, és át mész a szomszéd helységbe ahol van wc meg zuhany. A wc-n ülsz egy 10-20 percet míg minden távozik, majd mehetsz zuhanyozni.

Szerintem hasznos, mert így is folyik az emberből szülés közben minden lenti lyukból valami de azért nem mindegy, hogy mennyi.Meg állítólag jó hatással van a szülési folyamatra is (hogy ettől vagy nem, de 2 ujjnyinál burkot repesztettek, és 2 óra múlva kinnt volt a kislányom, első baba). Én a következő gyereknél is kérek tuti.

Én visszautasítottam a felajánlást.

A férjemtől tudtam meg, hogy jött némi matéria is, de a szülésznő egy mozdulattal eltakarította, új szövetanyagot tett alám (a mindenféle kicsorgó testnedvek miatt), és folytatták a munkát.

Én abból indultam ki, hogy aki ezt a hivatást választja, az látott már boncolást és napi X alkalommal néz végig szülést, ahol folyik mindenféle dolog.

Nekem a vizeletet is csapolgatták egy szívószálszerű katéterrel a kitolás előtt. Az is oda folyt, ahová a gravitáció hívta.

Tehát, aki finnyás, az úgysem ezen a pályán helyezkedik el.

Nálam sem fintorgott senki, ők a szakmai részre koncentráltak. A férjemet se zavarta, őt lekötötte az, hogy egyrészt izgult a baba kijutásáért, másrészt engem sajnált, mert látta, hogy szenvedek, fájdalmaim vannak, stb. Amikor elmesélte, teljesen tárgyilagos volt, semmi jelét nem láttam, hogy zavarta volna a látvány.

Sőt, csúnyábbat mondok: komplikációkkal tarkított szülésem volt, aminek egyik "mellékhatása" az volt, hogy pár hétig nem teljesen jól üzemelt a záróizmom. A galambok szabadon kirepkedtek. Egyik éjjel (szülés után) hasgörcsre ébredtem, valami rosszat ehettem, hasmenés okozta. Felpattantam, de egyszerűen esélyem se volt tovább eljutni, ami távozni akart, az az ágymatracon megtörtént. Én szentségelve mentem ki a mosdóba legalább saját magamat letakarítani, majd az ágyat is, ezzel felébresztve a férjemet. Iszonyú szégyenérzettel elmondtam, hogy mi történt, de akkor már látta/szagolta is. Egy nagy mosollyal annyit mondott, hogy semmi gond, én fürödjek meg, a többit bízzam rá. Mire visszaértem, ő akkurátusan kipucolta a matracot, áthúzta az ágyat, az érintett ágyneműt pedig bedobta a mosógépbe.

Később kérdeztem, hogy mennyire volt gáz, én nagyon szégyelltem magam.. Ő mosolyogva mondta, hogy nem tehettem róla, ramaty fizikai állapotban voltam, az a legkevesebb, hogy segített, amiben tudott és ne érezzem rosszul magamat miatta. A záróizmom meg helyrejön, ha pedig nem, akkor keresünk szakorvosi segítséget.

Szerencsére tényleg regenerálódott, de én még egy galambot is csak a WC-n ülve mertem majd egy évig elengedni, nehogy más is jöjjön, mert nem jól érzem az ingert.

Már két éve a szülésnek, most már minden gyári beállításra visszaállt szerencsére.