Meggyőznétek, hogy ne féljek a harmadik császártól? Szeretnénk harmadik babát, viszont a császártól rettenetesen félek. Az első nagyon rossz volt, a második után gyorsan gyógyultam.

1. Válaszoló vagyok. Nekem márciusban volt a műtét. Hát nekem most ez elég cifrára sikeredett, pedig elvben most kellett volna a legegyszerűbbnek lennie, hisz "tuti" a császár (az első kettőnél a szülés megindulása után, a kórházban derült ki, hogy arra lesz szükség). Mégis most vajúdtam meg szenvedtem a legtöbbet, úgyhogy vicc...

39+2-re volt beprogramozva, de a kis drága nagyon sietett, 36+2-n megindult. A kórházban nem igazán örültek neki, mert hogy enyhén kora baba, jó lenne ha még maradna...hát kösz, én sem így terveztem, de mit csináljak. Na aztán ugye vizsgálat, ctg meg egyebek, hozták is a papírokat aláírni a műtéthez. Aztán kitalálták, hogy még nem is olyan erősek a fájások, meg annyira nem is rendszeresek, menjek fel az osztályra pihenni, hátha abba marad...Ha nem, akkor majd valamikor másnap a délelőtti órákban műtenek (akkor kb. 11-éjfél között járt az idő), úgyhogy képzelhetitek.

Szóval befektettek egy szobába ahol egyedül voltam. Utána persze szinte egyből sűrűsödtek is a fájások, és erősödtek is, annyira, hogy el is ájultam, és bevertem a fejem az éjjeli szekrénybe, aminek következtében durván felszakadt a szemöldököm, és lett egy szép nagy monoklim, mint akit megvertek...szerencsére a hasam nem ütöttem be. Aztán a padlón tértem magamhoz csurom véresen. Mikor megkerestem az ügyeletes nővért frászt kapott mikor meglátott. Na aztán rendbe tettek, hívtak sebészt, megnézték babával minden rendben, aztán megint ott feküdtem órákat, hajnal 5 körül jöttek megint megnézni ctg-n, majd vittek le a vajudóba. Akkor már úgy volt hogy mostmár tényleg műtét, hívtam is vissza a férjem. De aztán mégsem, a vajudóba megint csak ctg-re tettek, aztán kész. Na hát akkor már kivoltam, az arcom is fájt az ütéstől, még vérzett kicsit a sebem is, fáradt is voltam, meg már tök elegem volt. Aztán elfolyott a magzatvíz is, megint jöttek, vizsgáltak kézzel, aztán még kérdezi a doki, hogy nem lenne kedvem megpróbálni a természetest? Hát mondom ezek után már nem szeretném. Aztán pont műszakváltás is volt, jött a reggeles, és végre tényleg készülődtünk. Viszont a kis balesetem miatt az anestes altatást javasolt. Na szóval reggel 8-ra végre megszülett a babánk. :)

A mütét után most is hamar tudtam mozogni, meg minden, de úgy összességében most nehezebben épültem fel, mint korábban. Még 5-6 héttel később is fájt a hasam, az első kettőnél már 2 hét múlva tök jól voltam. Na szóval ez a 3. szülésélményem nem sikerült olyan szépre, de már mindegy, túl vagyunk rajta.