Sajnos programozott csaszarral fogok szulni, felek tole. Mit csinaljak mutet utan?

Én biztos hogy felkeresnék egy vagy akár több másik orvost és szakvéleményt kérnék.

Honnan a búbánatból látja ezt a doki? Főleg a 32. héten?

Mennyire vagy kicsi?

Én 162 cm vagyok 48 kilóval indult a terhességem és megszülten a 4 kg fölötti babát is hüvelyi úton.

A csípőm is keskeny, 9 hónap kellett, mire visszament a csontom is snnyira, hogy rámjöttek a régi nadrágok.

Ha más nem indokolja a császárt, én tutira nem hagynám ennyiben.

Közölte?

Honnan tudja 32. héten hogy mekkora lesz a babád? (nekem még utolsó héten is nagyobbnak tippelték, mint amekkora lett)

Biztos keresnék másik orvost.

Masik orvost kerdeznek en is. 4260 g-mal szuletett a fiam, mindenki tudta a csecsemosoknel, hogy aha, en vagyok a vekony anyuka egy ilyen nagy babaval, es hogy nem semmi, hogy termeszetes uton jott. En tudtam, hogy ebben SEMMI rendkivuli nincs, es ha utanaolvasol, te is latni fogod, hogy nincs osszefugges egy konnyu szules, a magzat merete, es az anya csiposzelessege kozott!

Masik szakvelemeny! Nagyon-nagyon ritka, hogy egy no meretbeli adottsagok miatt ne tudja megszulni a babat.

Kérj másodvéleményt, az a biztos, tényleg korai ennyi idős terhesen kimondani, hacsak más nincs a háttérben (vérnyomás, szemproblémák, traumás sérülés, stb.).

A KÜLSŐ, szemmel látható csípőméret nem releváns, a belső átmérő számít, azt pedig csak képalkotó eljárással láthatják az orvosok. Laikus nem tudja megbecsülni.

Viszont nálam volt az, hogy jobban jártam volna a császárral. 155 cm vagyok. A baba tankönyvi méretű volt, 3200 g, 52 cm. A vajúdásnál nem is volt gond, bár én az egész terhesség alatt célozgattam rá, hogy inkább császár, megérzés...

Kitolásnál csak nem jött, vizsgálat, hopp, elakadt. Vákuummal húzták, másik orvos fentről könyökölt. Akkor már egy egész csapat állt aggódva körülöttem, nem volt túl megnyugtató az orvosok, neonatológusok arcán izgalmat látni.

Miután kihúzták, szerencsére kiderült, hogy egészséges, időben ugrottak.

Utána viszont a méhlepényem nem mozdult. Kézzel, küretkanállal, mindennel próbálták kitépdesni, majd végül műtőben kötöttem ki. Egyrészt kikaparták a méhlepényt, másrészt összevarrták a végigrepedt hüvelyemet. A farokcsontom is eltört szülés közben. Így a szülés is fájt, aztán még egy hónapig az egész alfelem. Ülni se tudtam.

Több gyereket nem terveztünk, de az orvos mondta, hogy ha mégis, akkor a pozitív teszt napján írja ki a programozott császár időpontját.

Engem is császároztak és egy percig nem bántam meg! Az első két nap volt gáz a felkelés, wc-zés stb, de nekem már volt műtétem, kb tudtam mire számítsak. A szobatársammal ugyan azon a napon szültünk, ő természetes úton. Ezerszer többet szenvedett, mint én. Az orvos könyökölt a hasán a szülésznő húzta ki a babát. Végig repedt a hüvelye, akkora aranyere lett, hogy minden nagy wc-zésnél sírt. Szóval szerintem én a 8cm-es vágásommal még mindig jobban jártam, mint ő. Tény, hogy kb az első egy hét elég nehéz, de minden nappal könnyebb, szóval szerintem ne félj tőle. Biztos nem véletlen mondta az orvosod, hogy megcsászároz. Ismeretségi körünkben a nyáron történt, hogy a csajnak mondta az orvosa, hogy programcsászára lesz a kiírt időpont előtt két héttel. A csaj hisztizett, hogy márpedig őt nem. Sajnos a 39.héten meghalt a babája a pocakjában. Ezt nem elrettentés képpen írom, csak azt akarom ezzel mondani, hogy valószínű oka van annak ha az orvos azt mondja. Pl az én orvosom köztudottan nem szeret császározni, csak ha nagyon muszáj. Nekem muszáj volt, egy percig sem jutott eszembe, hogy ellenkezzek vele.

Ne félj a műtéttől, nem olyan szörnyű az, mint ahogy sokan elképzelik.

Egyetértek az előzővel.

És nem hiszem, hogy az orvos előre látta, hogy a 39. héten meghal az a baba, és azért mondta a császárt. Egyrészt mert akkor indololta volna, másrész ha a csaj mégis ragaszkodik a természetes szüléshez, megindította volna a 38. héten.