Szülés utáni depresszió? Barátok eltűnése az életemből.

Konkret esetek.

Kb egykoru csajok vagyunk vagy 6an. Mindenki szeretett vna kisbabat, csaladot. Voltunk 3an akiknek nem igazan jott ossze a terhesseg. Masik 3lanynak 2even belul lett babaja. Szoval napi kapcsolat, egyutt voltunk mindenben, tamogattuk egymast es a masik 3lannyal (kismamakkal) is tartottuk a kapcsolatot. (en legalabbis mentem hozzajuk, mig tehesek vtak es amikor megszuletett a pici akkor is)

Harmunknak tovabbra se jott ossze a baba. Abbol egyik lanynak mar egyebkent van egy lanya, ketten pedig az elso babara vartunk.

Lenyeg h en is terhes lettem, hiaba kerestem oket leepitettek. A masik harom lany kozben megszult es mivel ok egymashoz kepest fel even belul szultek es egy kornyeken laknak, mar teljesen eltavolodtak tolem. Terhesen jarkaltam hozzajuk gyakran, de sokszor azt ereztem nem tudik eleg rugalmas lenni.. aztan babaval mar nemigazan mentem, igy talan en sem vtam eleg kitarto... kozuluk egy lany jott hozzánk is, bar gyerek neljul, ha le tudta mamara passzolni a lanyat... a masik ketto sose. (persze igergetesek meg ramirnak 3havonta mai napig, hogy mi van velem, de kb pletykatema miatt)

Egyil lannyal megmaradt a jo viszonyunk masik ketto viszont tenyleg csak pletyka miatt keres minket.

Azok a csajok akiknek nem jött ossze a baba eltuntek az eletembol. Legalabb egy eve nem lattam egyiket se... Eleinte nagyon sajnaltam, es kicsit meg en ereztem rosszul magam hogy nekik nem jott ossze. Ma mar nem erdekel. Lett olyan bnom egy aki itt lakik, nem ver at es kozos az erdeklodesi korunk.

A masik sztori, de ez nem barat csak ismerős vagy meg annak se mondanam, de rosszul esett. Egy asszonnyal egyidore vtunk kiirva es egy orvosunk volt. Altalaban egyszerre kaptunk idopontokat mindenhova es igy eleg jol osszehaverkodtunk. En nagyon készültem ra, hogy majd a gyerekek osszejarnak meg ilyesmi. Megszultunk 2nap különbséggel es azota nem lattam. Kerestem telefonon, smsben es cseten. A valasz mindig az hogy eppen altat/etet/takarit/osszevesztek az uraval stb, majd ir ha raer. Es, hetekig semmi. (neki se irok mar egy eve kb csak h boldog nevnapot/sznapot es ennyi)

Most ujra babat varok. El se mondtam egyiknek se. En megfogadtam nem allok szoba mas terhesekkel. Elvagyok a gyerekkel a ferjemmel meg az egyszem bnonmel akinek amugy a vedonom mutatott be. (akkor koltoztek ide, es neki sem volt senkije)

Szemétség lenne ha a masik oldalt nem irnam le. Egy lanyt leraztam. Uilyen terhesgondozos ismeretsegbol lett egy kis koloncom. Semmi baj nem lett vna ha a csaj nem celtablanak hasznal.

Minden alkalmat kihasznalt h osszehasonlitsa a gyerekeinek. Belekosson a pelenkavalsztasba, a babakocsiba, a szoptatasunkba, a napirendbe, a kajaba, de meg a szulesembe is.

Hat szepen leepitettem. Eppen eleg keves onbizalma van a kezdo anyaknak ezek nelkul is. ;) nehez volt de eltakarodott az eletembol

Nyilván nyitottnak kell maradni, hátha véletlen pont olyannal futsz összeakivel "klappoltok" de én azt vettem észre, attól hogy anyukák vagyunk, még nem leszünk barátok, hiszen az alap személyiségünk simán taszíthatja egymást.

Felénk van egy db játszótér, minden babás anyukaoda jár kb. Eleinte az első babámnál még nagy jelentőséget tulajdonítottam neki, hogy befogadjanak, barátkozzunk, aztán rájöttem, mindenkinek a saját élete a legfontosabb, és ezeket a babás mamás "klubbokat" úgymond, csak kibeszélőnek vagy hasonlónak lehet tekinteni.

Mármint hogy a babákkal épp mi van, hol tartanak mi a problémájuk, felszínesen.

De ennyi. Nem kell ezektől évekig tartó nagy kapcsolatokat várni.

Eleinte nekem is rosszul esett (tudom gyerekes) hogy Mariska Pirikét hívta át kávézni(és nem engem) vagy hogy mindig valakit ki kellett beszélni (biztos mikor nem voltam ott, meg engem beszéltek ki) .

Aztán rájöttem, magammal szúrok ki.

Van 2 jó barátnőm akikkel gyerek nélkül vagy már előtte is jóban voltunk, akikre valóban számíthatok. Velük mondjuk pár havonta sikerült összehozni a találkozót, annak mindig nagyon örültem és próbáltam "feltankolni" belőle hónapokra.

Magamban is "átállítottam" a dolgokat, mert igazából itt a babázás a fontos ebben az életszakaszban. A babám pár hónapos, pár éves életszakasza hipp hopp eltelik , nekem ezt kell most kiélvezni, minden más ráér.

Nekem mikor a két gyerek után visszamentem dolgozni, akkor állt helyre a rend úgymond, mert a munkahelyemen is hálistennek lettek barátaim vagy legalábbis jó ismerőseim. (akikkel nyilván már nem a babázós téma kötött össze).

Talán egy introvertált embernek könnyebb lehet a babázós időszak ebből a szempontból, de én mindig is emberi kapcsolatok -függő voltam :)) (vagyok, leszek)

Imádok beszélgetni is, meghallgatni is másokat , így nehezebb volt az az 1-2-3 év amíg otthon voltam más társaság nélkül.

5 vagyok, igen lemaradt nekem is, hogy olyan "barátokra" vagy ismerős anyukákra meg nincs szükségem akik a "bezzeganyuk" tökéletes gyerekkel és tökéletes élettel és még jól meg is mondják neked, te mennyire rosszul csinálod, mindezt úgy hogy kerekre nyílt szemekkel mondják hogy dehát ők csak jóóóóót akarnak...

:D Ilyenekkel meg jobb nem tartani a kapcsolatot.