Ti hogy éltétek meg a szülés utáni napokat?

Szörnyen :D

A császár után egy hétig migrenes fejfájásom volt,aztán kb 4 héig tartott a felépülés olyan szinten hogy gond(fájdalo) nélkül tudtam felkelni az ágyból,sétálni,vásárolni.eközben mindent megtettem azért h legyen tejem (ittam teát,szedtem bogyókat,sokat tettem mellre és még fejtem is,melegítettem,masziroztam a mellem) és én ebbe örültem bele(tehát ekkor lett egy kisebb fajta depresszióm) mert mindenki csak támadott és osztotta az észt h mit egyek-igyak mit csináljak h legyen tejem.

Na ha most szülnék tuti olyan szinten visszadumalnek h egyik sem merne többet hozzám szólni!nem hagynám magam!csak akkor örültem h élek nem h még balhezzak h foglalkozzanak a saját dolgukkal!

Meg egy kicsit nekem fájt h nincs már nagy pocakom,hiszen én mind végig imádtam a várandósságot és nem szerettem volna h vége legyen(félre ne értsétek nagyon vártam a fiunkat de igy voltunk igazán egyek).

Ne félj tőle,át lehet rajta lendülni és ha segítőkész férjed/családod van még könnyebb csak ne félj kimondani(annak az embernek aki a legközelebb áll hozzád,hisz csak úgy tud segíteni)

Én természetes úton szültem,de én is nagyon hamar felépültem. A kórházi napok alatt aludtam, amikor a baba ,szinte egész nap, annyira nem tudtam mit kezdeni magammal. Otthon már én is kb. mindent tudtam csinálni.

Nem kell ezen aggódni, minden rendben lesz remélhetőleg. :)

Amig bent maradtunk (kicsinek magas CRP miatti antibiotikumkura)kb egy hétig, addig kb csak öröm volt és szorgoskodtam a kicsi körül es látogatokat fogadt.

Itthon meg kb euforikus ködben voltam, nem tudom hány hétig, de a babárol szinte le sem tudtam venni a szemem, első sétára ugy mentem el hogy tárva nyitva hagytam a bejárati ajtot...:D

A depitől en is tartottam, szüles előtt erositgettem magam lelkileg, hogy azert is meg fogjuk csinálni, menni fog, mert ez a gyernek szinte csak rám számithat az egész világon igazán.(örök dolgozo családtagok)