Császármetszés a SOTE I. -en?

És ez vonatkozik a külföldiekre is? Sajnos nem vagyok tisztában ezekkel a törvényekkel. Párom nem magyar állampolgár, a főnöke sem, és az egész étterem sem magyar. Úgy vettem észre, hogy ott minden másképp megy, mint amúgy mennie kellene. Néha elég mérges tudok lenni emiatt, mert ilyen nincs, hogy hétfőtől vasárnapig minden nap 12 órában dolgoznia kell, épp csak aludni jön haza, és ez nyáron 14 óra! Máskor még havonta 1-2 alkalommal pihenhetett, de akkor sem teljes napot. Meg azért ha gyereke születik, akkor lehetne a főnöke engedékenyebb.

Azt nem tudom még, hogy ki fog műteni. Nincs fogadott orvosom, és így is kezdett kiakadni az, aki az ambulancián éppen volt szerdán. Mármint nem miattam, hanem többször megzavarták miközben velem foglalkozott. Sietett volna, aztán még telefonálnia kellett miattam, és akkor közölte, hogy hát mondták neki, hogy így császár. Még gyorsan adott időpontot az altató orvoshoz, meg mondta, szerdán menjek CTG-re is, aztán ennyi volt. Pontos dátumot sem tudok, csak hogy a 38-39. héten tervezik. Remélhetőleg jövő héten már mondanak konkrét időpontot. Ideje volna, hiszen hétfőn töltöm a 37. hetet.

Végül úgy lesz, hogy érzéstelenítenek, de az időpontját még mindig nem tudom. Tegnap elég nehéz napom volt ott a SOTE-n, eldöntöttem, hogy tényleg nem megyek oda többé, ha a jövőben bevállalok még egy babát. Délre mentem CTG-re, már fél 12 előtt ott voltam, tekintettel arra, hogy egyre az altató orvoshoz volt időpontom. Jó, abban nem bíztam, hogy behívnak hamarabb, de gondoltam, hátha így időben bent leszek, direkt ettem előtte édeset is, hogy biztosan mozogjon a baba, ne kelljen ismételni. Az első két CTG-t kellett, mert pont akkor meg sem akart mozdulni, kiküldtek enni...

Még vártam kicsit, aztán 11:40 körül/után beadtam a kiskönyvet, mert senki nem jött ki megkérdezni, van-e új érkező, és akkor mások is beadták az övéket. Nézem az órát, semmi, másokat hívtak be. 12 elmúlt, gondoltam, szólok, hogy mennem kellene az altató orvoshoz is. Erre kitették, hogy 12:15-től megbeszélést tartanak, utána folytatják a rendelést. Azt sem tudtam, hol az altató orvos, mert múlt héten azt mondták, hogy majd a CTG után elmondják nekem. Gondoltam, elmegyek megkeresni, hogy hol van. Persze nem találtam, annyira eldugott helyen van. Megkérdezni nem akartam, illetve gondolkodtam azon, hogy megkérdezem. De már akkor annyira bennem volt a sírhatnék meg az idegeskedés, akár szégyen, akár nem, hogy megszólalni sem tudtam volna. Visszamentem oda, ahol a terhesambulancia van, akkor hallottam, hogy valakik épp kérdezik a portástól vagy kitől, hogy merre van az altató orvos, úgyhogy hallgatóztam, meg gondoltam, hogy követem őket. Aztán pont akkor szólítottak a terhesambulancián. Gyorsan megyek, mondom, hogy sajnos egyre mennem kell az altató orvoshoz, úgyhogy végül mondta, hogy akkor menjek oda, aztán ha végeztem csak menjek be. Persze az altató orvosnál is csúszás volt, kettőkor végeztem ott. Amúgy nem voltam olyan sokat bent, de előtte már annyira ideges voltam.

Visszamentem a CTG miatt, ott is kicsit megvárakoztattak, mert elkezdtek beszélgetni megint. Már éhes is voltam, reggel ettem utoljára rendes kaját, utána csak csokit. Persze a baba akkor nem volt annyira aktív, de szerencsére nem kellett ismételni a CTG-t. Akkor már nem sokan voltak se bent, se kint. CTG után mondták, üljek kint le, majd szólítanak. Aha, már három körül járt az idő, akkor tudtam, hogy valami biztosan meg lesz. Kezdtem rosszul lenni az éhségtől, de nem akartam enni, mert ami nálam volt az is édes volt, attól is rosszul voltam már, és gondoltam, hamarosan csak behívnak. Közben szép lassan mindenki elment, meg akik még vártak ott, azoknak is megérkezett az orvosa, én voltam egyedül "orvostalan". Négy óra elmúlt, egyszer láttam is, hogy az a doktornő, aki aznap volt az ambulancián, bement, de hamarosan el is ment onnan. Gondoltam, egy kicsit várok még, aztán megkérdezem, hogy behívnak-e még, vagy mi van, mert akkor vissza megyek másnap. Inkább visszamentem volna, minthogy tovább várakozzak. Akkor már csak egy nő volt bent az ambulancián, ő is valakivel beszélgetett, de végül megzavartam őket. Persze nem tudott semmit, de végül megkereste a kartonom az asztalon, miután kint le akart még ültetni, de mondtam, hogy már rosszul érzem magam. Bement a szülőszobába, hogy megkeresse a doktornőt, majd mondta, hogy menjek be. Ott egy férfi orvos volt, akivel egyszer már találkoztam, szerencsére elég rendes. Ügyeletes volt, és ugyan megnézte a papírjaimat, viszont vagy háromszor otthagyott, mert valakinek sürgősségi császárt kellett csinálni. Mármint nem akkor rögtön, de hamarosan, és azzal kapcsolatban intézte a dolgokat. Én éreztem magam rosszul, amiért ott vagyok. Amúgy elnézést kért, amiért így alakult, azt mondta, nem tudja, hogy történhetett, hogy senki nem foglalkozott velem. Persze utána még várnom kellett, mert mondta, hogy a doktornőnek látnia kell a CTG eredményt. Kint még vártam vagy negyed órát, aztán valaki végre kihozta a papíromat. Így is öt után pár perccel jöhettem el onnan. Eddig szinte mindig sokat vártam ott, de nem ennyire. Meg így semmire nem volt idő, pedig kérdezni is szerettem volna valamiket az orvostól. Mondjuk a kedvem is elment tőle, csak haza akartam érni már. Így is hat után értem haza, kimerülten, minden bajom volt. Szerencsére azért előtte tudtam enni, különben lehet, hogy össze esek valahol.

Úgyhogy kezd egyre jobban elegem lenni abból a kórházból, még csak biztonságban sem érzem magam ott. Hiába lett elmondva, hogy a betegségem miatt hamarabb kellene megszületnie a bébinek, meg hogy múltkor kaptam gyógyszert, aminek a hatása nem fog sokáig tartani, egyszerűen még továbbra sem tudom, hogy mikor akarják megcsinálni a császárt. A háziorvosom például már március elejére akarta, hogy befeküdjek, és másokat ezzel a betegséggel be is szoktak hamarabb fektetni, hamarabb császároznak, amennyiben császármetszés szükséges, de itt egyszerűen engem nem akarnak. Persze ennek örülök valamilyen szempontból, nem akarok befeküdni, ha lehet, mert így is azt hittem, hogy majd hetekkel előtte bent leszek már. De mégis tudom, hogy úgy biztonságosabb volna. Hétfőn azért remélhetőleg már mondanak valami konkrét időpontot, meg hogy egyáltalán behívnak... Félek, de egyszer túl kell esni a műtéten, és jobb előbb túl lenni rajta. A betegségem szempontjából az lenne az ideális, ha jövőjéten meglenne a baba. Mégis úgy érzem, húzni fogják a végéig. Végülis április 8 nincs olyan messze...

Egyébként rendesek azért ott, csak valahogy mégis rosszul alakul nekem minden. Meg valahogy sosem mondanak semmi konkrétumot.

Bocsi, hogy ez hosszúra sikeredett, de úgy éreztem, ki kell írnom magamból. 😶

Ja, és közben tegnap úgy döntöttem, ha már érzéstelenítőt kapok a császárnál, akkor a baba apukája is bent lesz, ha megengedik. Egyedül nem fogom kibírni, így sem tudom, mi lesz, annyira félek. Valaki meg tudja válaszolni azt, hogy az apás szülésnél használt steril ruhát meg lehet előre venni máshol is vagy csak az jó, amit ott lehet kapni? Hallottam olyat, hogy sok helyen nem fogadják el azt, amit visz magával az ember, csak a kórházban vett jó, és azt is mondta valaki, hogy a SOTE-n is csak azt lehet használni. De ha lehet, akkor megvenném előre máshol.