Bármilyen jó és rossz tapasztalat, tanács programozott császárnál?

Sokkal jobb, ha tudod, mi fog történni, mi a forgatókönyv. Kórházanként is eltérnek a szokások, így kérdezd meg mindenképp a dokid. A fájdalomra meg ne úgy gondolj, hogy segítség most nagy baj van, hanem úgy, hogy minden nap jobb és jobb lesz és túl leszel rajta, el fog múlni. Bízz magadban, gyorsabb úgy a felépülés, mint ha megijedsz.

Egyébként meg tényleg, ne erőltesd meg magad, de legyél mozgásban és igyál sokat.

Amit már írtak mások is:

- sok víz! Sport kulacsból igyál, az ágy alá be lehet keszíteni sok üveg vizet. Én 3 litert ittam meg abban a 6 órában amíg feküdtem. A nővér nagyon rendes volt mindig jött és újra töltött, ha épp nem ő, akkor a szobatársam. Mondom ezt úgy, hogy amúgy napi fél litert alig iszom meg. De akkor éreztem hogy kell, és bizony könnyebben gyógyulsz.

- Ne hagyd el magad utána, sétálgass amennyit csak tudsz! Az első napok nehézkesek, de nem olyan vészes. Legalábbis én nem éltem meg olyan rosszul.

- vízálló kötés. Nekem ezt a szülésznőm ajánlotta hogy vegyek, ezt rá lehet tenni az eredeti kötésre, így az megvédi a leázástól. Zuhanyzás után pedig leveszed a vizeset és ott van az eredeti szárazon.

- tényleg érdemes utána járni az adott kórház protokolljának, mert sok furcsaságot olvastam már. Pl nem engedték a friss műtétest inni és hasonlók.

- ne hidd el az olyan hülyeségeket, hogy császárosként nehezen indul meg a tejed. Megindulhat nehezen, de az nem a császár miatt lesz.

Ennyi jutott eszembe! Gyors felépülést kívánok!

sok víz, hajlított szívószál! nekem nagyon jól jött.

Bár én szülésre indultam, hát nem az lett, így semmire nemtudtam készülni.

amit senki nem mond el, de baromi kellemetlen, műtét után a köhögés, orrfújás lehetetlen, mert nemtudod használni a hasizmod.

ugyanez a fekvés, ülés, na meg a baba tartása..szoptatás.

szerintem az a legkevesebb, hogy felállítanak és irány a tusoló.

a többi dolog sokkal nehezebb

8#-ay válaszomat még kiegészíteném annyival, hogy nekem pl a kórházban abszolút nem segítettek a nővérek.

egy szobatársam volt, aki segitett mindig felülni, inni, a csecsemősök 3 óránként hozták a babákat.

mikor segitséget kértem, hogy tegyék rám az evés miatt, akkor kinevettek, hogy úgysem fog sikerülni.

ott úgy berágtam első éjjel, hogy teljesen ki is zártam a külvilágot, csak magunkkal törődtem. második nap délután 100 milit evett a kisfiam.

Hiába volt fogadott orvosom, nekem az egész egy rémálom volt.