Nem tudok elég tejet termelni. Ti hogyan dolgoztátok fel, hogy nem tudtátok szoptatni a babátokat?

én nyugodtabb voltam afelől, hogy a tápszer tuti tele van vitaminnal, mert én nagyon rosszul táplálkoztam, alig vártam azt is, hogy megszülessen, hogy ne az én fizikumomtól, éltmódomtől függjön és tudjak rá vigyázni.

eleinte betartottam mindent, szedtem vitaminokat, ettem főtt ételt, nem kávéztam, de egyre nehezebb volt nekem betartani ezt az egész szabályrendszert, ahogy elkezdtem csúszni, úgy apadt a tej is és úgy lett fokozatosan tápszerre áttérve. vigasztalt a tudat, hogy legalább az "elvárt" félév szoptatást kihúztam.

Ugyanez volt nálam is, nincs eleg tejmirigyem. Az elsonel nagyon megviselt, most a másodiknal mar tudtam, hogy mire számíthatok, igy fel goltam keszulve lelkileg. Kb 2 hetig tudtam szoptatni. Azota tápszert kap. Szepen fejlodik, jo kedvu kisbaba, es csak ez a fontos.

Szerintem hagyd a kínlódást, inkabb toltsd a fejesre fordított idodet a gyerekekkel! :)

Minél kevésbé fogsz rajta agyalni, anál valószínűbb, hogy esetleg lesz tejed.

Első lányom 38 hétre született, 3.5kg volt, és nagyon lusta szopni:D 1 óra hosszáig tartott egy szopi, mert állandóan lükdösni kellett az állát, mert bealudt, és mondták, hogy lükdössem az állát. 1 óra szünetem volt, aztán újra kezdtük a szopit. 4.5 hónapos korában kezdtünk el kóstolgatni, de ugyanannyiszor kapott szopni még 6- hónapos koráig. Aztán lassan egyre kevesebb szopi, de majdnem 8 hónapos korától majdnem 9 hónapos koráig nem volt hajlandó semmit enni, csak a cici, ekkor már 20 milik jöttek és jóformán egész nap szoptattam. Na ekkor kellett elválasztanom, mert nem gyarapodott. Egészen addig a pontig úgy teltek a napjaink, hogy egy órát feküdtem és szoptattam, majd gyorsan kapkodva csináltam a házimunkát, vagy gyorsan eltoltam egy 20 perces boltolásba, majd usgyi vissza, mert üvölt, hogy éhes....én már teljesen ki voltam a végére.

2. lányom először kicsit jobbnak tűnt, de őt is először lükdösni kellett. Hát kipróbáltam, hogy nem lükdösöm, hátha csak az elsőt rászoktattam a lükdösésre. Csak pár napig volt baj, de hamar megtanulta, hogy nem szabad elaludni a cicin...ha én ezt kipróbáltam volna az elsővel----:D De sűrűn evett ő is. 2 óránként, viszont a hónapok teltével egyre kevesebb ideig, és gyorsan eljutottunk az 5 percig. Elsőnél hallgattam a tanácsokra, hogy fejjek szopik között, tegyem el, adjam oda pótlásnak...2.kal is ugyanazok a jelek jelentkeztek, és megint arra tippeltem, hogy nincs elég tej.De most nem engedtem a jó tanácsoknak, bemagyaráztam magamnak, hogy de igenis van elég tej. Mindkét gyerekem teljesen átlagos hízású volt. 2.-kal nem fejtem, egy hónappal később kezdtük a kostólgatást, mikor elkezdtük, azt hittem, hogy gyorsan ki fogok futni, de nem izgattam magam rajta, nyugodt vagyok, mert már mindenfélét eszik, ha véletlen máról holnapra elmaradna a tej, hát így jártunk, kap kaját, aztán leszaladok a boltba tápért. De kábé próbáltam így gondolni végig a 2.-kal, míg csak szopis volt, hogy : na és akkor mi van, ha kifogy a tej? Leszaladok tápért:D

És első gyerekkel nekem is az az egy óra szabad foglalkozásom a szopik között úgy telt, hogy jóformán az egészet fejéssel töltöttem. Mert belém súlykolták, hogy akkor vagy jó anya, ha szoptatsz, ha fejsz stb.

Hát tudod, mit, szerintem nem miliben mérik az anyaságot.

Ne szenvedtesd magad, és ne legyen lelkiismeret furdalásod. Hogy eddig is bírtad szoptatni, az már egy ajándék.

És semmilyen hátránya nem lesz a gyereknek, ha tápos lesz. Mész az utcán, meg tudod mondani, hogy ki volt tápos és ki nem?:D

Én nem voltam hajlandó ezen idegesíteni magam.

Szinte az elejétől tápszer kapott, már 15 hónapos és makkegészséges. Soha nem volt még beteg.

A gyerekorvos anno annyit kérdezett, hogy a kórházban a kolosztrumot ki tudta-e szívni (első pár csepp). mondtam, hogy igen, de aztán maradt is a hozam úgy napi 2 ml. Ő mondta, hogy akkor hagyjam a fenébe, a lényeg átment, a tápszerek jó minőségűek, ennyi.

Mostanában nagyon divat lett kényszeresen elvárni mindenkitől a szoptatást. Nem, nem lesz se jobb, se rosszabb neki. Egy görcsös, idegbeteg anya viszont biztosan nem tesz jót.

Ne társadalmi nyomásra éld az életed!

Egyet nem értek... miért gondolod azt, hogy a táplálkozás a legfontosabb a baba életében? Ezen kívül számtalan ennél fontosabb dolog is létezik!

Inkább fordíts hangsúlyt a kötődésre. Ha sír vele vagy, megnyugtatod, beszélsz hozzá, szeretgeted, törődsz vele. Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy mit kap enni. Az anyatej, amit adsz, nagyon kevés és a kapcsolat látja a kárát! A többi gyereknek szintén szüksége lenne rád.

Anyósom világ életében kajaközpontú volt. Ez volt a legfontosabb téma a családban, ki mit eszik. Emellett meg soha nem értette meg a fiai problémáit, nem tudott velük azonosulni, magukra maradtak érzelmileg. Eredménye: nagyobbik fiú súlyos személyiségzavar, depresszió, kisebbik kötődési zavar felnőttként is. Viszont jókat ettek, ittak világ életükben. El lehet dönteni, mi a fontos.

Jó az anyatej, de ma már a tápszerek is kiválóak, ha nem is teljes alternatívái a szoptatásnak, de abszolút alkalmasak arra, hogy egy csecsemő egészségesen felnőjön fizikailag.

Ez régen volt gond, amikor még nem vot tápszer, de akkor is megooldották hidd el.

Sokan azért idegenkednek a tápszertől, mert benne van a nevében, h "szer", mint a permetszer, gyógyszer szvakaban és emiatt sok emberben még úgy él a tápszer, mint valami mesterséges dolog, valami méreg, amivel csak megtömöd és ártasz a babának.

Én meg mindenkit felvilágosítok, h a tápszer nem méreg, tejből készül, kivonják belőle a baba számára emészthetetlen összetevőket és úgy alakítják, h az összetevők aránya minél jobban hasonlítson az anyatejéhez. Szóval ha megszületik a babám és nem lesz tejem, én boldog leszek, h létezik tápszer és tudok neki mit adni adni. A tápszer nem ellenség, hanem segítség.

Én Angliában élek. Itt meg mostanában a tápszer vált "divattá". Arányaiban itt sokkal több a gyerek, a terhes nő, a baba. Első lányommal 5 éve szinte mindenki a szoptatásért volt megőrülve, egy tápos anyukát ha ismertem, szerencsétlen az is szégyenkezve mesélte, hogy tápos a babája. Most meg a 2. lányommal nem találok egy szoptató anyukát se magamon kívűl. Kérdeztem a védőnöm és mondta, hogy igen, mostanában "divat" lett nem szoptatni.

Őrület, hogy az emberek mindig a tömegre hallgatnak.

Én azt mondom, hogy aki tud, az szoptasson, aki nem, az vegyen tápot.

Mivel ma már olyan tápok vannak, amik egyre jobbak-talán egy nap eljutunk oda, hogy valahogy produkálnak anyatejet (mint a klónozással) és elérhetővé válik mindenki számára, én egyetlen egy dolog miatt szoptatok: mert van, és ez ingyen van, valamint egyszerűbb előkapni a cicit, mint tápot készíteni reggel álmos fejjel. Viszont az is igaz, ha elmész valamerre, a táp válik egyszerűbbé útközben.:D

Egyébként kíváncsi lennék egy dologra: Most vagy egyre korcsosulunk és ezért egyre gyakoribb, hogy anyukának nincs teje, vagy már akkor is probléma volt ez, mikor még nem volt táp, csak akkor bekockáztatták a normál tehén tejet és vagy bejött, vagy...