Milyen szülő az olyan aki képes cserben hagyni a terhes kamasz lányát? Nincs lelkiismeret furdalása hogy akkor fordít neki hátat mikor éppen a legnagyobb szüksége lenne rá?

Nem hiszem, hogy különbséget kellene tenni abortusz és abortusz között, mert MINDEN ESETBEN egy élet kioltásáról van szó, mégis jobban meg tudom érteni, ha egy minden háttér nélküli tizenéves megy abortuszra, mint amikor "szülő korban" levő nők, akik biztos kapcsolatban élnek, csak pl. úgy gondolják, hogy még várnak két évet a gyerekvállalással.

Szerintem annyit tehetsz, hogy ha találkozol saját helyzetedben levő kismamával, akkor elmondod, hogy Te hogyan tudtál dönteni a baba mellett, mi számított Neked, kihez fordultál, hogyan gondolkodsz az életről stb.

Azt gondolom, hogy nagyon sokfélék vagyunk, és nagyon különböző családi és szociális háttérből jövünk (a gyermeküket nem támogató szülők is!), amit "egészséges érzéknek" nevezünk, az is teljesen máshol van sok embernél. Ami nekem evidens, az másnak nem az, még az élet legalapvetőbb kérdéseiben sem.

Én a személyes kapcsolatokban hiszek, azok tudnak működni. Segíteni leginkább a saját kis környezetemben levőknek tudok, akikkel kapcsolatba kerülök.

Teljesen át tudom érezni ezeket a "szenvedéseket".

Engem a szüleim "dobtak" el, pedig nem voltam terhes, csupán férjhez mentem. A mai napig haragudnak rám, és még csak felém sem tekintenek. Igaz ez nem olyan mint egy abortusz, de felér a szenvedése egy ilyen dologgal.

Sajnos azok a kamaszok, akik 15-17 éves korban vannak, azok szülei még egy másik "kor" idejét élik, és nehezen tudnak váltani és megérteni a saját gyerekük lelkivilágát...