Hogy tud a szülő a gyermeke segítségére lenni, ha kamasz gyermeke iskolafóbiás? Olyan szülő tanácsát szeretném kérni, aki ezzel a betegséggel találkozott már. Tapasztalataitokat kérem osszátok meg velem. Egy aggódó édesanya

Elnézést, én nem vagyok szülő, de szerintem ez a lustaság jobban hangzó elnevezése. Így, semmi információ nélkül ez lenne a tippem.

El kellene neki magyarázni, hogy amíg 18 addig iskolába KELL járnia, ha szeret, ha nem. 18 után pedig el lehet menni melózni, ami jobb esetben lapátolás. Úgyis az vár rá, ha nem tanul.

Ha nem megy iskolába, akkor pedig pénz, mobil egyéb ilyen dolgok megvonása, had érezze, hogy mi mindenért kell megdolgozni, hogy ő lusta legyen felkelni, és ilyen szép neveket találjon ki erre.

A dackorszakomban legalábbis hasonló intézkedések nekem beváltak, és ha fog is duzzogni, miután lehül, be fogja látni a dolgokat.

Szerintem attól is lehet az iskolafóbia, hogy mondjuk nem tud beilleszkedni az osztályába. Én pl. gimis koromban jól tanultam, de mégsem szerettem annyira a sulit, mert volt egy idő, amikor nem nagyon találtam a helyem az osztályban. Mondtam az anyámnak is, hogy szívesen elmennék másik városba koliba, de őt nem nagyon érdekelte a dolog.

Szóval nem feltétlenül lustaság miatt van az iskolafóbia. Beszélgettél már a gyerekeddel, hogy miért nem szereti a sulit tulajdonképpen?

Sajnos a kérdésre én sem tudok tapasztalatból válaszolni, mivel gyerekem még nincs, én pedig nem voltam "iskolafóbiás". Viszont az első válaszolóval nem értek egyet, mert ilyen igenis létezik. Nem feltétlenül a lustaság szebb neve ez!

Olyan extrém fóbiák, pánikbetegségek léteznek, hogy leesik tőle az állam!

Pszichológushoz vidd szerintem és nyugtatók meg egyéb felesleges gyógyszerek nélkül próbáld "beszélgetéssel" kipuhatolni, hogy mi okozza Nála ezt a félelmet!

Ha ilyen extrém lenne, akkor pszichológus mondta volna neki, aki tanácsokat is ad, nem itt kérdezné.

Ezért gondolom, hogy ebben az esetben nem áll fenn ilyen mértékű fóbia.

Plusz semmi információt nem adott a kérdező a gyermekéről (beilleszkedési problémák, verekedés), ha pedig beilleszkedési gondjai vannak, akkor nem iskolafóbiás.

Hello!

Nem szülő vagyok, de fóbiás félelmek miatt mindig szorongtam az iskolában. Konkrétan írd le, hogy mi a baj (tünetek), hátha felismerem, és talán tudok hiteles tanácsot adni.

Nekem szociális fóbiám volt. Ha felszólítottak, ha elhangzott a nevem, stb. Ezért utáltam a sulit, ugyanis ezt az osztálytársaim felnagyították bennem +teljesen idegennek éreztem magam. Ezen egy JÓ pszichológus tud segíteni, meg a gyermektől hatalmas mértékű akarás is kell, természetesen. De mondom, írj konkrétumot!

A betegség határai persze képlékenyek. Lehet, hogy a gyermeked egyszerűen túlzottan normális. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de képzeld magad a köv. helyzetbe (amiben mondjuk én voltam):

A lány osztálytársak 3/4-ede egy hü... pics...a, aki teszi a fejét. Emberileg nulla. A fiúk azzal szórakoznak, hogy hátba verik egymást, vagy az uzsonnás fóliát összegyűrik, és fociznak. Ebben kb. ki is merül minden. Ja, meg legfeljebb veszekednek és verekednek, ha nem az a focicsapat győzött, amelyikre gondoltak.

Persze sarkítok, mert nem egész nap megy ez, de egy átlag/normális gyermek ezekkel nem tud azonosulni. És mikor ez van terítéken, egyszerűen perifériára szorul.

Milyen suliba jár?