Esett már valaki ugy teherbe h. feladta a probálkozást?

2 év után estem így teherbe. Bocsi, de konkrétan sz@rtam az egészre.

de ehhez át kell állítanod a gondolataidat, ami nagyon nehéz.

leírom a saját történetem:

mikor elkezdtünk próbálkozni,és fél éve nem sikerült,elmentem dokihoz aki megállapította hogy van egy pici hormonális problémám.gyógyszerrel kezelték 2 hónapig,majd egyből összejött.nagyon boldog voltam.júliusban elvetéltem.tiszta depressziós lettem...

ha mély ponton voltam nekem mindig a sport segített.teljesen beletemetkeztem a sportba,rengeteget futottam úsztam zumbáztam,elhatároztam h nem is foglalkozok egy évig a gyerek témával...3 hónap múlva

arra lettem figyelmes h nem jön meg és futni sem bírok annyit,állandóan fáradt vagyok.

Most itt figyel a pocakban a kisfiam,2 hét múlva érkezik közénk :-)

szval nekem bevált.ja!és rajtunk a házassági évfordulós wellness hétvége segített...

2,5 év próbálkozás után adtam fel. Addigra túl voltunk rengeteg vizsgálaton, hormonkezelésen, inszemináción. Állandóan a gyerektémán pörögtem, a Férjem már kivolt tőlem, mert egy pasi sosem úgy éli meg a sikertelenséget, mint egy nő. Aztán egy inszemináció után azt mondtam, hogy most fél évig nem akarok a gyerektémával foglalkozni, élni akarok, jól érezni magam, nem görcsölni.

Igaza van annak, aki előttem azt írta, hogy át kell állítani teljesen a gondolkodásmódot. Nagyon nehéz, de ha megvan, onnantól már könnyebb. Én elkezdtem pszichológushoz járni és talpreflexológushoz. Előbbihez azért, mert úgy gondoltam ő segíthet a gondolkodásmód megtartásában, utóbbihoz pedig, hogy jól érezzem magam és lazítsak 2* 1 héten munka után. Ez január közepén volt...március 5-én pozitívat teszteltem. Nem számolgattam, nem görcsöltem, a talpmasszőr kérte, hogy csináljak egy tesztet, mert ő érez valamit a pocakban:o)

Azóta 19 hónapos a Lányom és a Kisfiam 23 hetes pocaklakó - ő elsőre összejött:o)

Szia!

Én sajnos ellenpélda vagyok...nekem volt 2 honap egy évvel ezelőtt,hogy nem gondoltam a babára!Nem jöttem fel ide...tényleg teljesen elzárkóztam...és mégsem jött össze!

Most megint belefáradtam..nem figyelek semmit,nem foglalkozom a baba dologgal és úgy érzem most sem sikerült!:(

Szóval szerintem nagy mértékben összefügg a stresszel,de szerintem,ha valami testi baj van akkor a stressz és a görcsölés is mindegy!

3.vagyok.én meguntam már az ezen agyalást!saját magam fárasztottam,a férjem is teljesen kivolt tőlem...biztos neked is van olyan dolog amit nagyon szeretsz csinálni,kösd le magad vele...itt a nyár nem is kell bezárkóznod,mehettek bármerre.

amit viszont az utolsó írt az is igaz ha van vmi testi probléma akkor először azt kell kezelni.egy vérvétel(hormon meghatározásra)lehet nem lenne hülyeség,és az csak egy szuri :-)

mióta próbálkoztok egyébként?Dokinál voltál/voltatok?

Nagyon jó ilyen történeteket olvasni. Csak sajnos nem tudom, hogyan tudnám átállítani a gondolataimat.

Nagyon gyakran járok a nődokihoz, aki figyeli a peteérésem, vitaminokat szedek, peteérést segítő + beágyazódást segítő gyógyszert szedek. És emellett hőt mérek, ovulációs mikroszkópot és ovulációs tesztet használok.

Ezekkel nagyon nehéz nem gondolni a témára, hiszen minden nap többször is teszek ezügyben valamit. Ráadásul a környezetembe folyamatosan esnek teherbe az ismerőseim...

Így hogyan lehet átállítani a gondolataim? Nagyon jó lenne ha valaki valami jó recepttet tudna javasolni, mert sajnos a "ne görcsölj, mert akkor azért nem jön össze" tanácsok csak rontanak a helyzeten.

Nekem 9 év után sikerült. Sok-sok inszem, 2 lombik után mondtam azt, hogy elég, nem akarom tovább ezt csinálni, úgysem lesz gyerekem. Feladtam. Ez volt augusztusban, októberben pozitívat teszteltem.

Most 4 éve várunk a második babára, kezdek megint besokalni, de még nem tartok ott, hogy feladjam.

Nagyon szurkolok :)