Mindig ugyanaz a próbálkozós hónap, ti hogy birjátok? Kinek ugyanolyan nehéz ez?

Sziasztok!

Igaz nekünk is van már egy csodás lányunk és most várjuk a fiunkat. De gondoltam leírom nekem mi segített.

A helyzet hasonló volt, körülöttünk mindenkinek babája lett, azt éreztem az élet igazságtalan .... szerintem ezek természetes érzések.

3 évig próbálkoztunk úgymond spontán házi módszerekkel, majd másfél év meddőségi kezelés után lettem terhes, a 4. inszemináció sikerült. És ami más volt mint a többinél az az hogy elolvastam a titok című könyvet. Nem részletezem,hogy miről szól de ajánlom mindenkinek!

Még annyit,hogy azt hittük ezek után ha tesót szeretnénk újra végig kell csinálnunk az egész kezelést. De nem így lett :) szülés után az első adandó alkalommal teherbe estem :) így alig egy év lesz a két gyerek közt :)

Kitartást mindenkinek és tényleg ajánlom olvassátok el a könyvet!

Mindenkinek nyilván a saját problémája a legnagyobb, ami természetes. Viszont sajnos a második vetélésem után ki kellett jelentenem, hogy az egyik barátnőm küzdelmes négy évét elcseréltem volna az én esetemmel. Négy évig vártak a babára, barátnőmnek cisztája és IR-e volt, férjjel minden rendben, nem jött a baba sehogy sem. Küzdöttek, harcoltak, hol feladták, hol újabb erővel belevágtak. Már az örökbefogadást fontolgatták (lombik szóba sem jöhetett náluk elvből, amit nem nagyon értettem, de ők tudták), majd egyszer csak a doki közölte velük, hogy barátnőm eredményei nagyon nagy javulást mutatnak, ciszták sehol, IR kordában, hormonok rendben, átjárhatósági, méhtükrözés rendben, úgyhogy próbálkozzanak. Így is csak a harmadik hónapban, de összejött nekik (vagy negyedik, már nem is tudom). Egy hónap múlva szül és a világon ő a legboldogabb.

Nos, mindig mondtam neki, hogy inkább küzdj egy babáért éveket, mintsem hamar jöjjön és egyszer se maradjon veled. Persze ezt ő sem értette, mert ő meg valahol az én esetemet irigyelte, de nekem csak annyi az "érdemem", hogy teherbe tudok esni. De mi van a kihordással? Ha lombikoznánk és a megtermékenyítés ismét létre is jönne, még akkor sincs garancia arra, hogy megszülöm :(

Az igaz, hogy legalább remény van, de kell, hogy legyen nálatok is remény, elvégre manapság már sokkal inkább megoldott a teherbeesés segítése, mint a kihordás segítése. Az utóbbira sajnos nincsenek garanciák, míg az előbbire (mondjuk hormonértékek, anatómiai vizsgálatok stb.) talán több van. Ne adjátok fel lányok! Remény van mindig minden helyzetben, akárhogy is alakul.

Nekem 4 hónap után sikerült, de sajnos ő elment. Másodszorra 1,5 év kellett a babához, hogy sikerüljön. Most a szobájában alszik és már 17 hónapos. Már tervezzük a második babát de 4-ik hónapja nem akar jönni.

Teázgatok, időben vagyunk együtt és gyertyázok is. Szerintem a pici ezzel a módszerrel jött össze, de most még ez se segít. Remélem nemsokára (KARÁCSONYRA) lesz egy szép pozi teszt apának a fa alá.

Szia!

Nekünk ez a 8. hónapunk és most sikerült végre nagy nehezen teherbe esnem. A kisfiunk az 5. hónapban sikerült, mindenféle izgalom nélkül.

Most annyira rágörcsöltem, hogy volt olyan hónap, amikor a 10. dpo-tól napi 3 terhességi tesztet megcsináltam (persze előtte ment a hőmérőzés, nyákfigyelés, ovutesztelés rendesen!). Augusztusban volt egy biokémiai terhességem is. Annyira örültem és beleéltem magam, hogy amikor görcsölni kezdtem, akkor a sírást nem tudtam abbahagyni. Közben többen terhesek lettek és szültek is a családban és a baráti körben. Végül úgy döntöttem, hogy szakemberhez fordulok, mert már ezzel keltem, ezzel feküdtem. Mellette elkezdtük a kivizsgálást is. A nőgyógyászom azt mondta, erre a petefészekre rá kell segíteni (a ciklus 8. napján még nem látott domináns tüszőt), a Clostit fel is írta, amit a köv. ciklusban kellett volna szednem. Közben a pszichológussal elkezdtünk dolgozni eleinte a veszteségélményen, később szó szerint magamon. Az életem új színt vett, az önismeretem fejlődött és rájöttem, hogy mennyi mindent kell még tennem magammal kapcsolatban az életben. A kisfiamra kezdtem fókuszálni és igazából elnapoltuk a babadolgot.

És így történt az, hogy nov. 5-én pozitívat teszteltem. A férjem szólt, hogy "hé, neked nem kellett volna már megjönnie?" :D

Azt tudom tanácsolni, amit én egyedül nem tudtam megtenni, hogy engedd el a babát, engedd neki, hogy jöjjön, amikor megfelelőnek érzi a körülményeket, a családot és legfőképpen az édesanyját, Téged!

Mintha én írtam volna. Nekünk is az első már a 2. hónapban összejött, de sajnos nem született meg :( December 20-a körül szültem volna, és ahogy közeledik a dátum, mindig jobban és jobban belefacsarodik a szívem.

Mi is éppen 7 hónapja próbálkozunk újra és még semmi. Az orvos szerint egészségesek vagyunk, csak türelmesnek kell lenni. De hát nagyon nehéz magamra erőltetni a jópofizást meg a türelmet, amikor az elmúlt 2 hónapban 4!!!! barátnőm is bejelentette, hogy terhes... Kitartást nekünk!!!