Mikor jobb gyermeket vallani 25 környékén vagy 35 körül?

"Szerintem fordítva: mindenki akkor vállalt gyereket, amikor ő úgy látta ideálisnak."

Vagy amikor összejött neki... Sajnos nem mindig úgy megy, hogy csettintek: most jöhet a baba.

31 éves leszek a baba születésekor és mi előbb megteremtettünk mindent, h ne kelljen félnünk, h albérletből nincs hová mennünk, abba mellett már nem tudunk autót venni, stb.

Nagyon megnyugtató így családot alapítani, h tudom, a házunkból nem tehet ki senki,a saját bútorainkat használjuk, ha baj van, van autó, nem kell másoktól szívességet kérni, na meg babacuccokat sem kell kéregetnem semmilyen fb-os csoportban, és van egy kis tartalék pénz is, ki tudja, mikor kell és mire. Huszonévesen ezt nem tudtuk volna felmutatni, rászorultunk volna az amúgy sem túl gazdag szüleinkre, ezt a terhet nem akartuk az idősödő szülőkre rakni. Persze, ez sok huszonévest egyáltalán nem érdekel, csak az, h ő fiatalon akar babázni.

csatlakozom az előzőhöz. Mi is kicsit később vállaltunk gyereket, akkor voltam 34, de nekem 25 évesen még nem ez járt a fejemben. Én ilyen vagyok. Addigra érett meg bennünk az elhatározás, lettek meg a körülmények. Nekem kell a biztonság, hogy ha valami adódik, akkor ne álljunk ott, hogy hopp, tönkrement a mosógép és nincs pénz másikra.

Most már vagyunk azon a szinten, hogy ami kell, gondolkodás nélkül megvesszük, nincs anyagi gondunk. Lehet, hogy korban ideálisabb 25 évesen szülni, de nem csak a biológia számít.

29 évesen "ébredtek fel" anyai ösztöneim, hogy babát szeretnénk, és az akkori párom is szerette volna már. Így van egy csodálatos fiam. A helyzetünk akkor sem volt tökéletes és most sem az. Egy célom volt, hogy minden körülmények közt képes legyek eltartani a fiam. Van megtakarításom, és egy autóm azóta. Lakást szerencsére még nem kellett vennünk,hitel nélkül nem is tudnék.

Nem bántam meg, hogy vállaltam! most szeretnénk közös babát az új párommal.... de nem akar jönni :(

ha gyerek nélkül lennék még jobban kiaakasztana ez a helyzet :(

pedig sportolok, nem vagyok túlsúlyos, van munkám, nem iszom, nem dohányzom....

A másik ami a mielőbbi gyerekvállalás mellett szól, a párom 10 évet élt egy kapcsolatban, ahol a nő mindig halogatta a baba vállalást, saját lakás, majd spórolt pénz hiánya miatt....végül 10 év után "lelépett" egy másik pasival :O

nem akarok ezzel senkit megbántani, fordítva is történhetett volna, és a pasi lép le... csak arra akartam "rávilágítani" hogy számos dolog közbe jöhet, amivel nem számolt az ember.....

14: A körülményekkel egyet értek, én is emiatt nem akarok albérletbe szülni. Viszont aki huszonévesen jól osztja be a pénzt, hajlandó megvonni magától dolgokat a cél érdekében, annak sikerülhet előbb is a gyerekprojekt, és ehhez nem kell több százezres fizetés, sem szülői támogatás.

Nekünk kocsink már van, 0.5-1 éven belül lakást veszünk, és én idén leszek 26. Utána mehet is a gyerek projekt.

Nekünk nincs saját házunk még és egy darabig nem is lesz. Jogot tanulok és jövő májusban államvizsgázok. Egyetem alatt halasztottam 2évet, hogy külföldön pénzt keressek és be tudjam fejezni a tanulmányaimat. Ott ismertem meg a férjem, aki szintén magyar. Mi most szeretnénk gyereket, mert én 26 vagyok ő 29 és mivel bíró szeretnék lenni, 30éves korom előtt nem lehetek az. Gyakornokként kapok majd fizetést de nyilván nem annyit mint bíróként. 5éves korom óta szeretnék jogász lenni, nem a pénz hajtott sosem. Tudom, hogy mindent megoldanánk és meg is fogunk a férjemmel, úgyhogy engem nem aggaszt, ha "albérletbe" kell majd szülnöm. Ha végképp nem menne itthon a külföldi tapasztalataink miatt max kiköltöznénk. Ott is nagyon szerettünk élni és dolgozni, de nekem az álmom, hogy jogász legyek hazahozott.

A lényeg: szerintem nem a pénzen és azon múlik, hogy ki mennyi idős hanem az egyéni körülmények. Legfőképp hogy mindketten készen álljatok egy apró kis életre. Nem szabad rá tárgyként gondolni, mert a gyermekvállalás nem olyan, hogy amikor szükségem van rá akkor megkapom.

Még egy személyes vélemény:sajnos a "mai világban" nagyon fiatalon meghanak az emberek...az én nagymamám és nagypapám is 60as éveiben halt meg. Nem voltak ott az esküvőnkön és nem látják majd a dédunokáit. Nekem ez nagyon rossz érzés :(

Arról bem beszélve, hogy mire leérettségizne a gyerekem 53éves lennék...

Én értem az allaspontodat kedves Kérdező. De azt is nézd hogy 35 évesen már kockázatosabb egy baba. Főleg ha nem csak egyet szeretnétek.

Én 25 vagyok és első babát várom de én mindig is szerettem volna fiatal anyuka lenni. Eddig nem voltam elég érett hozzá de most már én is és a kapcsolatom is a párommal. Szóval így a miénk most jön. 44 éves leszek mikor ballag, szóval én így találom jónak.

De ahogy írtak is itt elöttem, mindenki a saját korát találja megfelelőnek a babára. :)