Nagyon vágytunk babára, a pozitív teszt után mégis jól megijedtem. Ez normális?

Nekem már 6 hós a fiam, de a para elfogott pár nappal a tezt után. Szabályosan rettegtem, hogy mi lesz. Először a 18. hét körülre higgadtam le. A 2. trimeszter pokoli lassan telt le, pörögtem, mint a búgócsiga, majd jöttek a harmincas hetek. Újra rettegi keztem, hogy mit fogok csinálni, én erre nem vagyok készen. Rohamléptekben teltek a hetek, rohamléptekbe jöttek a bajok, 38 hetesen mentő vitt a kórházba, hogy azonnal császár, mert nem mozog a baba, már eszeveszetten zokogtam, már nem akartam az egészet, a para kicsapta a maradék biztosítékot is nálam. Végül a fiam megmozdult, így a műtét elmaradt, 2 hetet nyertem, a fiam szívhangja leesett, mozgása kétségbeesetté vált odabenn, olyan érzés volt, mint aki visít már,hogy szedjetek ki. Ekkor már én is keservesen sírtam, hogy vegyék ki, mentsék meg. Megszületett és újra parázni kezdtem. Sokat voltunk még kórházban ezután és talán 3 hónapos volt, mire azt tudtam mondtam, hogy a para elmúlt. Legjobb tudásom szerint látom el és igyekszek érzékeltetni, hogy szeretem.