Gyereket szeretnék, de a párom még nem?
Sziasztok! 24 éves lány vagyok, a párom 25. Már lassan 4 éve vagyunk együtt, ebből 3 éve együtt lakunk a szüleinél. Amióta az eszemet tudom arról álmodozok, h gyerekem lesz. De mostmár minden pillanatban ez pörög a fejemben és csak erre tudok gondolni, h milyen jó lenne már. A párom egyébként az első fiú az életemben, soha senki mással nem is tudnék lenni, csak ő létezik számomra. A szüleinél lakunk, gyakorlatilag “mienk az emelet”, már jó ideje én intezem a mosast és igyekszem a kajaban is kivenni a részem, de az anyukája otthon van, így sokszor megelőz ebben. Nagyon szeretem őket is, viszont már szeretnek elmenni onnan, h csak mi legyünk. Az én családi háttérem nem megbízható sajnos, szinte csak a testvéremre számíthatnék... ergo nekem nincs jól megalapozott anyagi hatterem, de már 5 éve dolgozok, vegyész technikus a szakmám, relatíve jól is keresek. A paromék szüleinek jól menő családi vállalkozásuk van, ebben dolgozik ő is. (Nyilván nem a pénzre hajtok, de majd mindj kiderül miért írtam ezt) A lényeg a lényegbe: nagyon szeretnék már gyereket. Ez már körülbelül egy éve kattog így az agyamba és féléve már őrjítő a várakozás. A párom folyamatosan a megfelelő pillanatra vár, ami nem tudom mikor jöhetne el, én készen állok már :D viszont azt mondja, addig nem vállalhatunk gyereket, amíg nem lesz házunk és biztos anyagi hátterünk. Én nekem ezen felül van félre téve pénzem (milliós nagyságú) és szerintem ő sincs elveszve anyagilag, de nyilván ami elmegy az magára megy el szinte, így végtelen a költekezés határa. Én úgy gondolom, h ha lenne baba, egyből megoldást találnánk a házra is és minden feltételezett problémára (ahova az isten bárányt ad, oda legelőt is). És innentől lehetne járni végre egy utat, ami előttünk lesz. Mit tanácsoltok? Nyilván titokban nem akarok teherbe esni, bár ő sem ellenzi a gyereket csak “túl aggódja”, én meg kezdem át lepni a türelmes vagyok meg határt.
Köszönöm előre is!
válasza:
válasza:Elkeserítően buta egy pára vagy.
"Ahova az isten bárányt ad, oda legelőt is ad." Jah, persze. Legyél olyan kedves és ezt magyarázd már el annak a több százezer magyar kisgyereknek, aki éhezik és nyomorban él, oké?
Hogy lehet valaki ennyire ösztönlény? Nem veszed észre, hogy az állatok vannak ilyen szinten?
Nincs életed?
Minek tennéd tönkre a 25 éves barátod életét egy gyerekkel? Nem ér rá tönkretenni az életeteket még kicsit később?
Ha most leszülsz, tuti otthagy a pasi max. 2 éven belül, te meg mehetsz a ...csába a fattyaddal együtt, mert amúgy nincs is hova menned, mellesleg...És nevelheted egyedül, ami igazi bravúr lesz, mert a saját családodra nem számíthatsz.
Na, de nem baj, újabb bárányka, aki csonka családban fog felnőni, és sérült lelkű felnőtt lesz!
Hurrá!
válasza:Ő egyáltalán nem akar jelenleg gyereket, ha akarna, akkor nem magára költene, hanem már régóta a szokásos esti program része lenne átnézni a neten az akutális ingatlan hirdetéseket.
Egy ilyen kapcsolatba semmiképpen nem vállalnék gyereket.
válasza:2 es : az elég baj, ha vki tönkretételként éli meg a gyerekvállalást, akár most akár később...az olyan ne vállaljon tényleg, soha semmikor.
Nekem is az a véleményem, ha a fickó komolyan gondolná ezt a kapcsolatot, akkor látszana a viselkedésén, törekedne félretenni, elköltözni, megbeszélné veled pl.
Így neki kényelmes jelenleg és nem akar változtatni.
A kérdés az, hogy később sem akar majd (mert valóban nagyon fiatalok vagytok, nem vagytok semmivel elkésve még 5 év múlva sem) mert akkor tök felesleges éveket várnod rá úgymond, és tölteni mellette az időt...
Vagy egyszerűen csak most tartja korainak.
Barátnőm 10 évig élt egy pasival, akinek persze mindig volt vmi kifogása,most épp miért nem jó neki.
Barátnőm 32 éves volt mikor kilépett abból a kapcsolatból, addigra "sokallt" be.
Utána mire párt talált és mire sikerült a baba, újabb évek teltek el.
Utólag azt mondja, nagyon bánja, ennyi időt elpocsékolt az első palija mellett..Dehát nyilván már mindegy.
Ez csak egy példa.
Azzal a résszel egyetértek egyébként, hogy mindig lesz mire várni,tehát tökéletesen 100% ideális helyzet nincsen, mert az életben bármikor jöhet bármi. (betegség, baleset amire nem lehet felkészülni)
A legelő bárányka hasonlatot én is erősnek tartom, ezt általában manapság azok hajtogatják, akik a csupasz...ggükre vállalnak újabb és újabb gyereket, mondván ahol elfér 2 ott 3 és ahol 3 ott 4 stb.
ami azért nagyon nem így van.
De azért valóban egy különköltözés, legalább egy saját kis zug, némi megtakarítás mindenképp kell egy babához.
válasza: válasza:"kedves" második. Nem unod még hogy az 53%-oddal itt vered magad, és egy értelmes hangvételű válaszod nincs?
A kérdezőnek több éves kapcsolata van, van van hol laknia. Van normális (mondom normális!) végzettsége, dolgozik. Van mire gyereket vállalni.
Más kérdés, hogy én egy mai 25 éves férfit nem tartok érettnek arra, hogy apa legyen...
Köszönöm szépen, örülök, h volt aki kicsit tudott velem azonosulni ebben. Mindenképp beszélek vele, persze. Csak jól esett volna, ha hallok mástól véleményt, mert tény h picit elvakult voltam/vagyok már a babával szemben. A bárányos szöveget pedig még a dédmamam mondta nekem egyszer, és ő tőle megtetszett. Ezt jelen helyzetben úgy képzeltem, h ha lenne majd gyerek, egyértelművé vállna, h mire költünk onnantól és ott lesz a ház :)
Egyébként apukám kint dolgozik külföldön már 5 éve, nem tud csak évente 1x haza járni, anyukám pedig rám sem néz már jó pár éve. Ezért a nem megbízható háttér, illetve olyan vagyok, h az az utolsó h tőlük kérjek segítséget, mert eddig sem kaptam. Jobb szeretem magam megkeresni a pénzt mindenre és csak magamtól függeni.
Egyébként nekem is az a tapasztalatom, h egy lány már huszonévesen készen állhat az anyaságra, de nagy részt a férfiak 30 felett. Ebbe semmi ellenszenv vagy előítélet nincs, nyilván ebben is kijavithattok, ha másképp van.
Csak mióta a párommal, illetve a családjával elek, azóta látom, h milyen is egy igazi család és én is szeretnék már így élni :)
Második kommentes nagyon sajnálom, h ilyen rossz indulatu ember vagy és ennyire élvezed, h pl egy 24 éves lány lelkébe beletaposol. Mivel nincsen gyakorlatilag semilyen viszonyom az édesanyámmal, jobb híján keresem azt a közeget, ahol meg tudom beszélni ezeket a gondolataimat, érzéseimet amit esetleg még magamnak sem mondok ki hangosan. Nehéz kicsit úgy élni szerintem egy lánynak, h nincs mellette az anyja h egyengesse vagy csak lelkizzen vele. Szerencsére büszke vagyok arra, amit elértem és nem érzem igaznak egy szavadat sem, amit rám írtál :) hal istennek jó helyen vagyok már hosszú ideje, így el is felejtettem h vannak ilyen rosszindulatú emberek.
válasza:Nem akarlak elkeseríteni, de próbáld kicsit kívülről nézni a helyzetet. A párodnak tök jó így ahogy van, szüleivel lakik, velük dolgozik, anyu főz rá, te mosol, király élete van. Esze ágában nincs ezen változtatni.
Többször írtad, hogy Te akarod, Te készen állsz, és ez annyira elvakít,hogy nem.látod hogy ő nem áll készen, és nem akarja még ez. Vagy elfogadod, vagy lelépsz. Próbljátok megbeszélni ki hogy tervezi az eljövendő 5 évet, még semmitől sem vagy lekésve. Megértem, hogy szeretnéd nagyon, főleg ha neked nincs stabil családi háttered, teljesen normális, hogy akarsz egyet, de ebből a helyzetből így megint hiányzik a stabilitás. Ha ráerőlteted a gyerek témát csak te jöhetsz ki belőle rosszul.
válasza:Fordítva gondolkozol.
Először megteremtjük a körülményeket, aztán vállalunk gyereket. Egy babával sokkal nehezebb. Mind anyagilag, mind logisztikailag.
És ha ő még nem akar, akkor ha a fejed tetejére állsz, akkor sem fog akarni. És amíg nem akar, ne vállaljatok. Mert egy babát mindkét szülőnek akarnia kell.
Azon legyél, hogy hogy lehet mihamarabb önálló életetek, mert még önállóan háztartást sem vezettél munka mellett, egy babával meg még nehezebb!
Mi a férjemmel 20 és 23 évesek voltunk, amikor összeköltöztünk (előtte már 5 éve ismertük egymást és jóban voltunk). És 28/30 évesek voltunk, amikor tudatosan vállaltunk gyereket. Mert addigra volt minden adott (saját - hiteles - ház, stabil munkahely, félretett pénz).
Szóval türelem.
válasza:Szerintem is beszélj meg vele valami konkrét tervet, mit mennyi idő alatt akartok megvalósítani és ehhez mikorra milyen lépések kellenek. Pl. házasság, közös számla, célirányos megtakarítás... ? Te is nyugodtabb leszel, ha látod, hogy halad az ügy és ő sem kényelmesedik bele a mostani állapotba, mert a férfiak jellemzően (legalábbis a környezetemben lévő példák alapján) hajlamosabbak a jelent élvezni és halogatni az ilyen lépcsőfokokat.
Egyébként ő biztos így képzeli el a jövőtöket és el akar költözni? Hiszen az alapján, amit írtál, most mindenben a szüleitől függ, a pénze még mindig zsebpénz, amit magára költ, körülötte mindenki, ai szereti és szolgálja, és gyanítom a szülők sem szívesen engednék el, simán lehet, hogy öreg korukra számítanak rátok, otthon is, üzletben is, most meg talán hasznosabbnak érzik magukat... szóval én nem hiszem, hogy ebben a kapcsolatban jelenleg csak ketten vagytok. De ezt is el lehet fogadni - ha el tudod.
Közmondás helyett a Biblia szerint meg Isten minden ajándéka csak ráadás, ha az ő akaratát keresed, és a józanságot is javasolja. Úgyhogy ha ajándékba "báránykát" és hozzá "legelőt" is szeretnél, és a keskeny utat választod, ilyen új szemmel lehet megvizsgálni az életed dolgait, aztán mégis alázattal bármilyen végkifejletet elfogadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!