Gyereket szeretnék, de a párom még nem?

9-es vagyok:

Én is gyakorlatilag ilyen "sehonnan jött gyerek" vagyok, nővérem átvette a gyámságomat 17 éves koromban. Kb akkor láttam anyámat utoljára (apukám kiskoromban meghalt). Aztán 19 évesen elköltöztem tőle.

Férjem rendezett családban nőtt fel, jó körülmények között. Anyósomékban új családot kaptam, nagyon jó a viszonyunk, kb lányukként tekintenek rám.

DE! Ez nem azt jelenti, hogy együtt is élünk! Hatalmas családi házban élnek, de elköltöztünk. Soha egy napot nem laktam náluk. Eleinte albérletben, és most a saját házunkban élünk, a 6 éves fiunkkal. Anyósomékkal sokszor találkozunk, segítünk egymásnak, amiben kell.

Tehát a kettő nem zárja ki egymást.

Az élet természetes része, hogy a gyerek felnő és kirepül. Nem marad a szülei nyakán élete végéig.

Tehát attól, hogy ő rendezett családban él, nem kell az anyjával laknia öreg koráig. Attól még megmaradhat a jó kapcsolat.

A szívükbe nem láthatunk bele innen, hogy "üzleti" szívesség ez a szülei részéről vagy csak megszokásból gondoskodnak, de egy sóhajjal elengednék akkor is, ha jobban örülnének annak, ha maradnátok, talán egyszer unokástul is. De ez kb. mindegy is, a fő kérdés, hogy a párod le akar-e róluk szakadni, föl tudja-e áldozni a megszokott kényelmet és közelséget azért, mert neked így nem jó. Vagy ha nem, te el tudod-e fogadni ezt a helyzetet vagy velük sosem fogod magatokat felnőttnek érezni.

Ha belegondolsz azért pár emberöltővel ezelőtt elég elfogadott volt, hogy együtt élnek a generációk. De ma is még hányan spórolnak össze sok év alatt nagy családi házat arról álmodozva, hogy majd így meg úgy lesz örökre, aztán a gyerekük még másik országba is költözik. Minden fejben dől el, beszéljétek át, kinek mi van odabent, mit tart ideálisnak vagy normálisnak.

Én 18 évesen jöttem össze a párommal, aki akkor volt 20. Az ország másik végéből jött ide munka miatt, tehát 18 évesen már egy albérletben bérelt szobát, ahol magára mosott, főzött. 19 voltam, párom 21 mikor összeköltöztünk albérletbe. Májusban lesz 3 éve, hogy együtt élünk. Sajnos pár hónappal ezelőtt elveszítettem a munkahelyem, így most csak háztartásbeli vagyok, illetve a félre tett pénzünkből elkezdtem a jogosítványt, pár héten belül fejezem be. Mindketten nagyon szeretnénk már babát, de egyelőre megbeszéltük, hogy keresek egy másik munkahelyet, gyűjtögetünk még. Időközben meghalt sajnos a nagybátyám, aki a családi házban élt (ahol anyukámmal együtt nőtt fel) így azt eladva lesz önerőnk egy saját lakáshoz.

Annak ellenére, hogy a párom még csak 24 éves, nagyon felelősségteljes, és komoly. Barátnőm gyerekével úgy bánik, akárcsak a sajátja lenne, jó rájuk nézni. (nem, nem az övé, a kislány születése után ismerkedtünk meg :) )

Nekem pedig kisgyermek korom óta vágyam, hogy anyuka lehessek.

Én is azt javaslom,mint itt többen; Ülj le a pároddal, beszéljétek meg, hogy mikortól kerestek mondjuk saját házat. Ha az megvan, éljetek kicsit kettesben. Vegye ki ő is a részét a házimunkából, fizessetek csekkeket, ilyesmi. Lakva ismerkszik meg az ember, de úgy, ha anyuci főz rá, te mosol, sosem ismered meg igazán. Aztán ha ezen túl vagytok, jöhet a baba téma. Bár jó lenne tudni, hogy mit gondol, hogy érzi, miért nem áll még készen az apaságra? Ha azért, mert nem biztos benne, hogy jó apa lenne, tudsz neki segíteni. De ha a gyerekben egy bőgős-kakis-hányós szörnyecskét lát, aki tönkre teszi az életét, akkor nem szabad erőltetni. Nem hiszem, hogy nem tudná megfogalmazni, hogy mi az, ami miatt úgy érez, hogy korai.

Kedves Kérdező!

Körülbelül egy fél évvel ezelőtt a párommal kicsit hasonló helyzetben jártunk. Akartam babát de ő nem szeretett volna (egyébként 24 éves vagyok, a párom pedig 26 éves). Ő is szeretett volna kisbabát de neki az az időzítés nem volt megfelelő. Ezt is el kell fogadni úgy gondolom. Vannak nők akik karriert akarnak előtte, férfiak kiélni magukat. Ezt mondjuk csak példának írtam tehát nyilván nem mindenki ennek a két célnak az eléréséért küzd, de a lényeg amit ebből kiszeretnék hozni hogy hagyd őt, had érje el amit szeretne. Lássa a "célt" a szeme előtt, alakuljon amit ő szeretne és idővel hidd el hogy kérlelni fog téged a családalapításra, viszont előtte mond el neki hogy te már készen állsz és tőle szeretnél babát. Azt gondolom sokat számít ha próbáljuk a másik helyébe képzelni magunkat.

Én is ezt tettem és teljes mértékben megértettem a párom szemszögéből a szituációt, nem hagytam hogy a vágyam egy kisbabára ezt elnyomja és végül sikerült is megbeszélnünk illetve egyezségre jutnunk. Közösen döntöttünk abban hogy ősszel belevágunk az utód gyártásba. :)