Nem jön össze a baba. Éreztetek hasonlót?

Teljes mértékben jellemző ez rám is, és én is úgy látom, hogy nem érti, aki nem ment át ezen. Kérdező, nagyon találó a megfogalmazásod a gyomorban élezett késsel, én is így belegondolva a gyomromban szoktam érezni valamit. Általában nagy erőkkel próbálok nem állandóan a meddőségen rágódni, és egy-egy ilyen hír könyörtelenül arcul csap a rideg valósággal, erősíti bennem a "nem vagyok igazi nő, valami baj van velem"-érzést, meg általában tudatosítja az eltelt idő mennyiségét, ami nagyon nehéz tud lenni... Nekünk is volt ilyen, hogy xy-ék még nem is jártak, amikor mi már babára vártunk, és már meg is született a babájuk. Az abortusszal kapcsolatban is egy hullámhosszon vagyunk, annyira tud fájni az, hogy van, akinek simán összejön az, amire mi évek óta keservesen vágyunk, amiért kemény áldozatokat hozunk, és az, akinek ez az ölébe hullik, ennyire nem tudja értékelni azt a drága kis életet... :( Olyan szomorú ez több szempontból is. Közben meg éveket kell várni egy újszülött baba örökbe fogadására. Ugyanígy nagyon fáj, hogy a munkám során sok bántalmazott és elhanyagolt gyerekkel találkozom, olyan furcsa az élet, hogy sokszor nem olyanoknak adatik meg a gyerek, akik igazán megérdemelnék. Akik még kiakasztanak, azok a mártír-mamik, akik úgy érzik, hogy kb. a világ jön nekik eggyel, mert szültek, és állandóan panaszkodnak. Az ilyeneknek lehet, hogy javukra vált volna egy rövid (tényleg csak rövid) ízelítő abból, amin mi megyünk keresztül. Kitartást és sok erőt kívánok mindannyiotoknak, remélem, hogy mindannyian minél hamarabb édesanyák lehetünk.