Hogyan ne kattanjak be, ha nem tudom, hogy mit akarok?

Van egy 2éves fiunk, terhes vagyok a tesóval.

27vagyok

1x nem jutott eszembe, hogy fogom bírni...

1x nem gondolkodtam azon, hogy itt a vírus, nem szülök

1x nem fordult meg a fejemben, hogy a kapcsolatunk rovására megy

1x nem gondolkoztunk azon, hogy úristen a pénz.... ha nekünk elég, akkor +1gyereknek is elég lesz...

Igen, több időt vett el jócskán a gyerek, de férjemmel össze is kovácsolt mégjobban minket.

Igen, ordított, nem keveset, de 1 percét nem cserélném semmire

És igen, olyan is volt, amikor kicsit szorosabbra fogtuk a költségvetést, de akkor sem nélkülöztünk.

Aki így áll hozzá, maga sem tudja mit akar... így ne is vágj bele...

Azt kell mondani, hogy nem akarsz és kész.

Abból semmi jó nem lesz, ha csinálsz egy gyereket, amiknek semmilyen téren nem tudod megadni, amit kell.

A kérdésekre, hogy mikor lesz gyerek azt mondtam, hogy benne van az 5 éves tervben. Erre mosolyogtak és nem kérdezősködtek tovább. Az, hogy 27 évesen azt érzed, hogy gyereket akarsz teljesen normális. Én is akartam, sőt 28-29-30 évesen is akartam. Nem görcsösen, hisztizve, csak belül éreztem hogy szeretnék. Végül 33 évesen lettem anya.

Viszont ezzel a hozzáállással, hogy azon aggódsz előre, hogy a gyereked is szorongani meg agyalni fog tényleg keress meg egy pszichológust. Először neked kellene leküzdeni a szorongásodat.

Én egy kicsit másként látom. Nekem így tűnik, hogy meg akarsz felelni másoknak. Én pl. azt mondanám, hogy előbb esküvőt akarunk, előbb még élvezni akarjuk csak kettesben az életet. Ha nekik ez fura, mert pl. a gyerek az élet értelme számukra, akkor mond azt, hogy:" Az te vagy, mi nem így gondoljuk, nekünk más terveink vannak."

Mi 3,5 éve vagyunk házasok. Egy évig én nem akartam még babát, mivel mi előtte nem éltünk együtt, illetve külföldön élünk (ő külföldi), nem ismertem senkit, nem tudtam a nyelvet. Hát biztos nem fogok rögtön bevállalni egy babát és ülni otthon, elszigetelve, mikor eleve egyedül voltam, mármint magyar. Bizonyos dolgokra fel kell készülni, legalábbis szerintem. Aztán 1 év után elkezdtünk próbálkozni. Össze is jött az első hónapban. Az öröm nem tartott sokáig, ugyanis missed ab lett a vége. Utána egy ideig nem akartam, aztán jött a Covid, de végül rá egy évre újra belevágtunk, ugyancsak összejött azonnal, első hónapban. Az első ultrahangon minden rendben volt, rá kell napra beindult a vetélés. Úgyhogy taccsra vágott rendesen...

Biztos voltak kíváncsi emberek, akik csámcsogtak rajtunk, hiszen mind a ketten 30+ vagyunk. És azt is tudom, hogy voltak, akik aggodalommal kíváncsiskodtak, nem rossz értelemben. De egyszerűen nem volt kedvem erről beszélni senkinek, mivel senkinek semmi köze hozzá. Nekem a sajnálkozó tekintetek nem adnak erőt, és számomra ez annyira érzékeny téma volt, hogy támadásnak éreztem, hogy nekem erről esetleg beszélnem kell valakinek, mielőtt persze készen állok rá. Úgyhogy nem is magyarázkodtam, annyit mondtam, hogy még nem jön a baba, még jó ketten. Ami egyébként igaz is volt, mert én szerettem csak ketten lenni a férjemmel. Mi távkapcsolatban éltünk, nekem az együttélés is meg kellett szoknom, illetve nálunk még jelen volt a rózsaszín köd, úgyhogy én szerettelek csak vele lenni. Így nem is hazudtam. Most babát várok, már be is jelentettük, mindenki örül neki, néha úgy tűnik, ők jobban várták mint mi. 🤣 Annyira meghatódva, boldogan reagálva, hogy na végre. Meg olyanokat is mondanak egyesek, hogy "nekünk sem jött össze hamar". Nálunk nem ez volt a probléma, na de rájuk hagyom. Úgyhogy úgy tervezd az életedet, hogy neked jó legyen. Ne azért legyen baba, mert már sok barátnak, ismerősnek van, mert nyomást érzek emiatt másoktól. Nekem is van egy rokonom, akinek ekcéma miatt sokáig nem jött össze. Amikor viszont meglett a baba és ott voltam náluk, rögtön faggatózott, hogy nekünk mikor lesz. Pedig magából kiindulva gondolhatta volna, hogy ez nem ilyen egyszerű. Szóval a te barátaid/ismerőseid is átestek a ló túloldalára, nekik már van gyerek és elfelejtették, hogy ez nem mindig olyan egyszerű, és itt nem csak arra gondolok, hogy egészségügyi oka van. Lehet anyagi is, nem ismerhetjük senki anyagi hátterét, nem is ránk tartozik. Úgyhogy csak azt csináld, amiben 100%-ig biztos vagytok.