Önzőség lenne tőlem?

Persze. Elhiszem, hogy nehéz neki, de neked is vannak problémáid, magaddal is kell foglalkoznod.

E

“Rola szolt minden, korhazban volt”

Hat a kurv..a anyjat; hogy beteg mert lenni. 😂😂😂

Bocsi, csak ugy irsz rola, mintha direkt csinalta volna.

Na amugy meg azzal beszelsz, akivel akarsz es akkor, amikor akarsz. Nem kell tulbonyolitani, majd visszahivod maskor.

Ha megsertodik ilyen hulyesegen, hat lelke rajta. Vagy megbekel, vagy ha nem, egy gonddal kevesebb.

Most neked a saját fájdalmaddal kell törődnöd.

Én is keresztülmentem ezen (meddőségi problémák, sikertelen kezelés), és azt is tudom, hogy az idősek általában csak a saját maguk problémájára fókuszálnak. Mamám is ilyen, és nyilván nem haragszom rá emiatt.

De épp ezért, ha neki megbocsátjuk ezt, hogy ezt teszi, akkor magadnak is engedd meg, hogy most saját magad lelkével törődsz, és ne érezz miatta bűntudatot.

Tudom, nehéz, mert bennem is iszonyatosan jelen volt a megfelelési kényszer, és ezt a nagyik szeretik - nem tudatosan - kihasználni. 🙂

Kitartást!

Aki nem jutott el még a lombikig, az nem is élheti meg a veszteségét?

Az első sikertelen hónap is tud nagyon fájni és borzasztó hogy a többi sorstárs miatt még bűntudatunk is van mert “te neked ez az első mi meg már lombikozunk is”.

Pont egymást kellene támogatni és nem versenyezni, hogy kinek szarabb.

Szóval de tök mindegy,hogy a 6. menszesze miatt vagy a 6. lombik miatt van szarul.

Gyerek akar, nem sikerült, fáj neki és pont

5# Szerintem nem lenne szabad belesüppedni a sajnálatba hónapról hónapra. Mondom ezt úgy, hogy több mint egy évig próbálkoztunk a babával. Oké, ez a hónap nem a tiétek volt, valamiért a sors így akarja, jöjjön a következő.

A lombik részemről már más lelkületű (pedig nem volt benne részem, csak közvetve, barátnő által), hiszen ott már akár évek sikertelensége és egy sor kérdőjel, rengeteg belefektetett idő, gyógyszerezés, pénz ment rá és amikor ott megy félre a dolog, az bizony nekem sem egy fajsúlyú dolog azzal, amikor valaki kiborul, mert első próbálkozásra nem sikerült. Ezt most nem a kérdezőre értem, csak általánosságban a témára.

Vetélésnél is olyan könnyen egy kalap alá veszik a kisterhességek és akár a 2-3. trimeszteri magzatelhalások esetét. Igen a végkifejlet sajnos mindenhol ugyanaz, amit fel kell dolgozni, de az odavezető út nem, így nem lehet egy kalap alatt kezelni.

Node hogy a kérdésre válaszoljak, azzal beszélsz akivel szeretnél és ha neked éppen ma nem esett jól a nagyiddal, vagy bárki mással beszélgetni, azzal szerintem semmi baj nincs. Emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod.

A negatív érzéseket is meg kell élni. Havonta 1 napot miért ne szánhatnál csak magadra? Ne érezd magad emiatt rosszul. Inkább 1 napig sírassa meg az egészet és a következő napokban legyen boldog, mint hogy minden nap érezze magát rosszul.

Addig nem tudsz mások problémájával foglalkozni, amíg elhanyagolod a magadét. Szóval ne aggódj ezen, egy napon ő sem fog problémázni :) kitartást! És nagyon szurkolok, hogy minél előbb összejöjjön!

Nekem 8 év meddőség után lett 2. lombikkal baba. Az első sikertelen évben, amikor még csak otthon próbálkoztunk, sokkal jobban padlóra tudtam zuhanni egy-egy sikertelen ciklus után, mint később, amikor már inkább apatikus voltam.

Szóval ha a kérdező esetleg csak néhány sikertelen hónapon van túl, akkor is teljesen érthető a szomorúsága.