Hogy tudtad elfogadni, hogy csak lombikkal lehet gyereked? Bővebben lent.

Nem bántás, de gyereket akarsz, vagy az fontos,hogy készült?

Biztosan nem érdekelt volna,ha csak úgy lehet gyerekem.

Én úgy álltam volna hozzá, hogy HÁLA AZ ÉGNEK,hogy van,már ilyen technika, és van lehetősége gyerekre annak is, akinek különben nem lehetne.

Keresztanyám, szegény meghalt már,nem lett gyereke,mert neki még nem volt meg ez a lehetősége,kb 60hoz közel volt mikor már volt itthon is lehetőség lombikra,és sokat beszélgettem vele úgy az egészről.Nagyon nagy szívfájdalma volt,hogy az ő idejében nem volt lombik.

Sosem éltem meg traumaként. Sokkal előbb elengedtem, hogy nekem spontán lehet gyerekem, mintsem belevágtunk volna a lombikba. Abban sem voltam biztos, hogy lombikkal sikerülhet, Ezért is halogattam. A csalódástól féltem.

Engem ilyen szentimentális dolgok nem hatnak meg, hogy jaj, nem egy együttlétből fogant a gyerekünk. Az ember, ha igazán akar gyereket, ezzel nem foglalkozik. Hanem örül neki, hogy a tudománynak hála, van más út is.

Leginkább ezeket a lombikkal kapcsolatos mítoszokat kellene ledönteni és akkor talán nem élné meg senki ördögtől való dologként.

Igen hormon kezelés, de a legtöbben az egészből semmit sem éreznek, max egy enyhe fejfájás.

A terhesség sokkal de sokkal nagyobb hormonális változásokkal jár, mint egy lombikos stimuláció, és sokkal de sokkal több "mellékhatást" kell a 9 hónap alatt elviselni.

Igen, lehet, hogy bizonyos rákfajtákra megnő az esély, ahogy a fogamzásgátló szedésével, a dohányzással, a teflonos serpenyőtől meg az aszpartámos üdítőtől is, mégsem siránkozunk ha élénk tesznek egy zéró pepsit.

A "tökéletes" hormon rendszerrel se fog semmit se csinálni, maximum a következő 1 ciklusra van hatással, arról nem is beszélve, hogy akinek férfi gond miatt van szükség a lombikra sokkal kevesebb hormont kell kapjon, fagyasztott transzfert ilyen esetben általában természetes ciklusban csinálják, kezelés nélkül.

Amikor először kimondta az orvos, hogy csak a lombiknak van értelme nyilván rosszul esett, de legalább új reményt kaptam, hogy végre sikerülhet. Közben egy percig se adtuk fel a spontán próbálkozást, hiszen az, hogy kezelésként csak a lombiknak van értelme nálunk nem zárta ki azt, hogy spontán sikerüljön, csak az esélye volt nagyon kicsi.

A lombik nem sikerült, de utána (összesen 2,5 év várakozás után) spontán mégis terhes lettem.

Utána a kolléganőm jegyezte meg hogy örül hogy végül nekünk is spontán babánk lesz. Én meg csak néztem értetlenül, hiszen úgy érzem teljesen mindegy hogy sikerült, az a lényeg, hogy lesz, már egyáltalán nem érdekel hogy lombikkal vagy az ágyban hoztuk össze, tényleg csak az a fontos hogy itt rugdos bennem.

#7

Mert ilyet is hallottam már.

A mellékhatásoktól való félelem nálam is elhangzott, de igazából ez kamuindok volt a részemről.

A csalódástól féltem. Alapvetően sajnos azt táplálták belém gyerekkorom óta, hogy ne vágjak olyan dolgokba, amik kockázatosak, amiknél nincs garantált siker. Ami rossz dolog.